Félelem és ijedtség - pünkösd kísértője

Töprengek mostanában közmondásokon, szólásokon, próbálom összevetni őket a tapasztalataimmal, aztán egyikről-másikról csak kiderítem, hogy nem oda, Buda, vagyis nem árulok vele egy gyékényen, azaz szívesen tengelyt akasztanék egy-kettővel. Így jutottam el - pünkösd kapcsán, a Lélek ajándékairól, gyümölcseiről, no meg tulajdonságairól és működéséről elmélkedve - a régi közmondáshoz: jobb félni, mint megijedni. A közmondás magyarázatában valami olyasmi olvasható, hogy "kellő óvatossággal elkerülhető a nagyobb baj". Igen, ez valószínű. Mégis: érdemes összevetnünk a mondást egyrészt saját tapasztalatainkkal, másrészt a Szentírás szavaival. Megijedni tényleg nem jó. Ha az embernek egy krajcár sem marad a zsebében, megáll benne az ütő és összekoccan a térde, az bizony kellemetlen. De vajon tényleg jó - vagy legalábbis jobb - félni? Attól tartok, ha már választanom kellene, szívesebben ijednék meg, mint félnék huzamosabb ideig. A félelem ugyanis - hitünk összefüggésében értelmezve mindenképpen - a gonosz műve. A kísértő legagyafúrtabb eszköze.

A félelemmel távolít el végképp a szerető Istentől: elhiteti velem, hogy van okom félelemre. Pedig "a szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert a félelemnek köze van a büntetéshez. Aki tehát fél, abban nem tökéletes a szeretet" (1Jn 4,18). E kettő áll tehát szemben egymással: a szeretet és a félelem. Aki fél, az képtelen szeretni. Képtelen, mert önmagával van elfoglalva. Csak a saját ügyére figyel. Befelé fordul, begubózik, elzárkózik - embertől és Istentől egyaránt. Mit akarhat jobban a kísértő, mint éppen ezt?

Pünkösd nem más, mint a félelem szertefoszlatása: a Lélek, a Vigasztaló, a Bátorító eljövetele. "Ha majd elvezetnek benneteket és átadnak a bíróságnak, ne törjétek a fejeteket, hogy mit feleljetek, hanem azt mondjátok, ami akkor megadatik nektek. Mert nem ti fogtok beszélni, hanem a Szentlélek." (Mk 13,11) "S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek." (Jn 14,26)

Pontosan ez történt, amikor "mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket" (ApCsel 2,3-4).

Jobb megijedni, mint félni - a hitünk kapcsán mindenképpen. Félni valójában egy valakinek kellene: az ördögnek - a tömjénfüsttől. Féljen is. Van neki miért.

Balázs István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu