Isten jó beszélgetőtárs

A boldogság nem a látásélesség függvénye

A "2007 - az egyenlő esélyek mindenki számára európai éve" szellemiségének értelmében országos irodalmi pályázatot hirdetett tavaly októberben a Somogy Megyei Esélyegyenlőségi Koordinációs Iroda és a Vakok és Gyengén látók Somogy Megyei Egyesülete. A Pillantáson innen című pályázatra negyvenkilenc pályamű érkezett, amelyekből az év végére egy antológia születik.

Filebics Magdolnától, a koordinációs iroda vezetőjétől megtudtuk: a pályázat ötletét egy látássérült társuk vetette fel, mondván, nagyon keveset tudnak az "ép" emberek a sérültek, így a vak emberek életéről. Az Esélyház munkájának mindig fontos eleme volt a társadalmi problémák iránti érzékenység, a tolerancia növelése, a közgondolkodás alakítása érdekében végzett munka, ezért (is) vélik úgy, hogy hasznos kezdeményezést indítottak útjára.

A kiírók személyes vallomásokat vártak, amelyekből kitűnik, hogy miként élik meg állapotukat a gyengén látók vagy azok, akik előtt teljesen elsötétült a világ, illetve tanúságtételükkel üzenni szeretnének sorstársaiknak, környezetüknek, a társadalomnak.

A rendkívül sokszínű, és a legtöbb esetben felkavaró írásokról - amelyek között egy vajdasági is volt, Csantavérről -, Kelemen Lajos Radnóti-díjas költő, a zsűri egyik tagja azt mondta: áldassék a neve a pályázat ötletgazdájának, s mindazoknak, akik anyagilag is támogatták e remek kezdeményezést. A zsűri ugyan nem fedezett fel új Shakespeare-t vagy Goethét, de egyik írást sem tudták úgy olvasni, hogy közben ne rendültek volna meg.

A dolgozatokból egyértelműen kiderült: szomjazza a szépet az is, aki nem lát olvasni, de a lelkével figyel, s a boldogság nem a látásélesség függvénye. Erre rímeltek a másik zsűritag, Tolnai Mária főiskolai docens gondolatai, amelyek a Szociális és Munkaügyi Minisztériumban rendezett ünnepélyes eredményhirdetésen hangzottak el:

- Életünkben mindig eljön az, aki vagy ami megtanít bennünket a csend és megszólalás egyensúlyára. A pályamunkák ezeknek a fájdalmaknak, nehézségekben megtalált egyensúlynak a titkába vezettek el bennünket. Némelyek kézen fogtak, és mesélni kezdtek: csendes ösvényeken jártunk, majd háborgó tengeren. Mások leültettek bennünket egy padra, és mint egy filmet, elénk vetítették életük meghatározó pillanatait. Felvillanó érzések, titkokat faggató kérdések és válaszok, amelyekkel az olvasó vitatkozhat, elfogadhatja - de ebben a folyamatban, az együttgondolkodás folyamatában - saját benső világába lát. Megmutatni önmagunkból azt, ami nehéz, sebzett: nagy bizalom. És hit abban, hogy aki hallgat vagy olvas bennünket, annak szeretete nagyobb, mint sajnálkozása, elutasítása. A pályamunkák az újból és újból elindulás, felállás, újrakezdés makacs hitét, a szeretet, az elfogadás és befogadás fájdalmas és gyönyörű történeteit tárták fel.

A százezer forinttal járó fődíjat a szigethalmi Bieber Mária kapta, akinek Válasz egy kétezer éves kérdésre című, a hit titkáról szóló írását Bodor Böbe színésznő olvasta fel. A madártestű, sötét szemüveges tanárnő budapesti kísérőivel érkezett, s lapunknak elmondta: gyógypedagógus és magyartanár diplomája van; Budapesten, a gyengén látók iskolájában tanítja a pontírás és olvasás alapjait, de hitoktat is. Versekkel próbálkozott korábban, ám később rájött, hogy a próza áll hozzá közelebb.

- Köznapi értelemben is kereső ember vagyok. Életemet igyekszem Isten jelenlétébe helyezni - jegyezte meg. - Ha öröm ér - ez a pályadíj feltétlenül az -, akkor is hozzá fordulok, hogy hálát adjak, és szomorúságom idején is, hiszen semmi sem történik véletlenül. Isten jó beszélgetőtárs, nem lehet megunni a vele való párbeszédet.

S hogy miként veszítette el a látását?

Mária látóként született, de harminckét éve, kilencévesen egy autoimmun betegség megtámadta a szervezetét. Azóta látássérült. Mint megjegyezte: a látás felbecsülhetetlen értékét az tudja igazán érzékelni, aki azt egyszer és mindenkorra elveszítette. A látás azonban önmagában nem tenné boldoggá; jóllehet megléte megkönnyítené a társadalomba való beilleszkedést, akadálymentessé tenné az élet mindennapi ügyintézéseit; lehetőségei kitágulnának, és minden szempontból szabadabb mozgástérrel rendelkezhetne; no meg egy csapásra hozzáférne az információnak ahhoz a bizonyos nyolcvan százalékához is, amely a szemen keresztül éri el az embert. A látás vagy nem látás mégsem lényegének része. Még akkor sem, ha az emberek nagyobbik csoportja e szerint a külső jegy szerint méri meg. Mivel látók között él, azt tapasztalja: nem attól boldog valaki, hogy lát, hanem attól, ha szerethet, és őt is viszontszeretik.

A tanárnő elmondta: olykor bizony érik atrocitások. Az utcán közlekedve például, amikor a gyerekek "játékból" visszaélnek az állapotával. Tudatlanul, de megélik előnyös helyzetüket, ezért dobják hátba hógolyóval, ezért tesznek rá megjegyzéseket.

Bieber Mária elmondta: naponta két órát utazik, hogy beérjen a munkahelyére. Mivel édesanyja a közelmúltban meghalt, mozgáskorlátozott édesapját ő látja el. Háztartást vezet, és szívesen barátkozik. Barátnői nélkül sokkal nehezebb lenne az élete.

- Kénytelen vagyok segítséget kérni, ha egy széles, többsávos, forgalmas úton kell áthaladnom, vagy ha egy blankettát kell kitöltenem. Ha egy nagy bevásárlóközpontba indulok, ott sem tudok egyedül tájékozódni. Nem úgy, mint Szigethalmon, ahol elém jön a bolti eladó, karon fog és végigvezetve a polcok előtt, segít vásárolni.

Mária azt is elújságolta: élete nagy élményei közé tartozik a szentföldi zarándoklat, szeret kézimunkázni; horgolni és kötni, és szívesen hallgat zenét vagy olvas verset. Hiányzik egy hű társ is, akivel leélhetné az életét. Azt mondja: leendő férjét is rábízta Istenre.

S hogy mire költi a pályázatával nyert pénzt? Még nem gondolkodott rajta, de egy részét barátai megajándékozására fordítja, míg másik felét félreteszi, ugyanis jövőre szeretne beiratkozni a teológiára.

Lőrincz Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu