|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Nyolcvanöt éves lenne... Emlékezés Triznya Mátyásra
Triznya Mátyás festő barátom most május 29-én lenne nyolcvanöt éves. Hatvankilenc éves korában huny el; hamvai a zebegényi temetőben nyugszanak. Itt, Zebegényben ismerkedett meg Szőnyi Zsuzsával, akit 1944-ben feleségül vett. Részben apósától, Szőnyi Istvántól tanulta a festészet művészetét, bár Matyi szinte kizárólag akvarelleket festett - Rómában, ahova 1949-ben érkeztek. Róma és a mediterrán táj, antik romok és oszlopok, píneák és olajligetek, meg a mindig kék itáliai égbolt színeit csodálhatjuk képein, amelyeket nemcsak a "Triznya-kocsma" vendégei, hanem 2005 óta a szentendrei kiállítás látogatói is megcsodálhattak. Közös, Mielőtt szürkülnek a színek című albumunk élén így jellemeztem festészetét: Embert nem látsz de él / a kutak kertek kövek lelke / tört oszlopok tövén / a mulandóság meditál / píneák kitárt tenyerén / arany-áldásként csorog le a fény / bár napot nem lelsz sehol sem / a teremtő tűz belőled fakad / s te színezed az árnyakat.... Matyinak megadatott, hogy - a filmgyártásban dolgozva - szabadidejében a festészetnek élhetett. De sokat olvasott is. Például történelmi monográfiákat, vagy éppen Kína történetét. Rendszeres látogatója voltam - negyedszázadon át - a "kocsmának", amelyről Szőnyi Zsuzsa két könyve is tudósít. Néha csak másodiknak érkeztem. Matyi whiskey-s pohárral a kezében, éppen hallgatta Békés Gellért "előadását" a XIX. századi protestáns teológiáról... Majd egyházi és kulturális eseményekre tértünk át, új filmekről diskuráltunk. Mikor Gellért olyan filmet "magyarázott", amelyet még nem látott, Zsuzsa bekiabált a konyhából: "Gellért, maga nem látta a filmet, hogy szólhat hozzá!" Aztán jöttek a vendégek: római, külföldi és hazai magyarok, írók, művészek, különféle foglalkozású értelmiségiek. Egymást kölcsönösen tájékoztattuk, megvitattunk időszerű kérdéseket. Egyszer csak beszólt Zsuzsa: "Fiúk, teríteni!" Matyi meg én kihúztuk az asztalfedelet, aztán terítés - ebben már leánykák is segítettek. Matyi elé tettük kedvenc Chianti-ját. (Később, mikor már Zsuzsával egyszer hazalátogattak, Matyinak többek között azért volt rossz benyomása hazánkról, mert nem ihatott olyan jó vörösbort, mint Rómában...) Vacsora után néha Matyi jókedvében egy kis szőnyeget terített fejére, és felkérte a legújabb hölgyet, leányt egy táncra. Mi nótáztunk (én, volt NÉKOSZ-os sok népdalt ismertem, de idővel jöttek a slágerek és a mozgalmi dalok is. Egyszer szilveszterkor én szolgáltattam a tangóhoz a "zenét", mert Matyi Erdélyi Zsuzsannával egy régi tangót akart táncolni ("Szeretlek én...") Sok-sok kedves emlék merül most fel emlékezetemben, de itt nincs hely a mesélésre. Néha kirándultunk Olaszország különböző szép helyeire a kisebb-nagyobb csoportban. Egyszer Zsuzsával és Matyival Görögországba látogattunk kocsimon: mindvégig én vezettem. (E turistaútról is sokat lehetne mesélni.) Kedves Matyi! Isten nyugosztaljon! Csodálatos a művészet: a teremtő tűz, amely akvarelljeidet ihlette, tovább lángol. Ha képeidet szemlélem, itt vagy velem, velünk. Zsuzsa néha úgy beszél rólad, mintha köztünk lennél most is, mikor már a "Triznya-kocsma" félig átköltözött Budapestre - akvarelljeidet követve. Szabó Ferenc
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|