Szentírás-magyarázat

Nem küldi: hozza a Lelket

Pünkösdvasárnap - Jn 20,19-23

A húsvéti ünnep hét héten át tartott Jeruzsálemben, a messziről érkező zarándokok pünkösdkor, az ötvenedik napon búcsúztak el a szent várostól. Lukács - az Apostolok cselekedeteiben - arról számol be, hogy a várakozó tanítványokra különös szélzúgásban ekkor szállott le a Szentlélek. Az ünnepi mise evangéliuma azonban Szent János beszámolójával fogad. Szerinte Jézus már feltámadásának estéjén megadta barátainak a Lélek ajándékát.

Különös ez az elbeszélés. Először zárt ajtók mögött látjuk a tanítványokat, félelem s tán némi remény közt. Aztán ott terem közöttük a Föltámadott. Kétszer is rájuk köszön: "Békesség nektek!" Megmutatja nekik a sebhelyeit: kezét és oldalát. Csak ő beszél, csak ő cselekszik. "Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket!" A tanítványokról csak annyit olvasunk, hogy "megörültek, amikor meglátták a Urat". Nem sietnek hozzá, nem kérdezősködnek, talán csak az arcuk ragyog fel. Vagy megdöbbenés is tükröződik rajta, akikor a küldetésük súlyát fontolgatják? Jézus "rájuk lehel". Ez a szó a Bibliában jártas olvasót az első ember teremtésének pillanatára emlékezteti. Akkor a Teremtő egy ilyen lehelettel keltette életre Ádámot, akinek sárból formálta meg a testét.

"Vegyétek a Szentlelket!" Azt a Lelket, akiről az utolsó vacsorán több felejthetetlen mondatot mondott Jézus. "Jobb nektek, ha elmegyek, mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok, ha azonban elmegyek, elküldöm őt hozzátok." De nem küldi - hanem hozza. Az apostolok pedig állnak, mint viharban a fák. Ki lehet ez a Lélek, ha még Jézusnál is többet ér?

A perikópa zárómondata: "Akiknek megbocsátjátok bűneiket, bocsánatot nyernek..." Jézus közvetlenül a tanítványait szólítja meg, de a Lelket s a küldetést az egész egyháznak adja. A papok, kivált a püspökök különös módon járnak el Jézus nevében, de minden megkeresztelt embernek "dolga", hogy Krisztus tanújaként éljen a világban, s a bűnösökhöz eljuttassa Isten irgalmának hírét. "Úgy szereti Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta: aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."

Állunk mi is, mint viharban a fák. Ennek a békességnek, a Léleknek, a küldetésnek, a bűnöket oldó, gyógyító hatalomnak mind-mind köze van Jézus sebhelyeihez!

Jelenits István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu