Uj Ember

2007.05.27
LXIII. évf. 21. (3067.)

Kiadónk
újdonsága:
G. K. Chesterton:
Brown atya titka

Főoldal
Címlap
A nemzet legnagyobb zarándoklatán
Pünkösdi búcsú Csíksomlyón
Keresztény válaszok a társadalmi problémákra
A legnagyobb katolikus világszervezet vezetősége tanácskozott hazánkban
Elítélte a hatalom- és pénzéhséget...
A pápa latin-amerikai útjának visszhangjából
Állj elő vele!
Ifjúsági találkozó Nagymaroson - születésnaposokat köszöntöttek
Rend a lelke mindennek
Lelkiség
Nem küldi: hozza a Lelket
Szentírás-magyarázat
A lelket ki ne oltsátok!
Homíliavázlat
A kenyértöréstől a szentmiséig (XVI. rész)
LITURGIA
A hét szentjei
A hét liturgiája
C év
Katolikus szemmel
A társadalom versenyképessége
Erkölcsi forradalomra van szükség
Veres András püspök a mai magyar valóságról
LAPSZÉL
Osztok-szorzok...
Élő egyház
"Megmenteni a világot..."
Negyvenöt éve lobog a Szeretetláng
Jubileumi hét Rákosszentmihályon
Tízéves a Néri Szent Fülöp Katolikus Iskola
A gyermek Isten képmása
A katolikus óvodák missziós feladata
"Az ember tudja, hol az otthona"
Böjte Csaba Rákoskerten
Élő egyház
Épül a názáreti Mária-központ
A katolikus kórházak megújulásáért
Az AISAC harmadik kongresszusa a Vatikánban
Fórum
Elment a gazdaság és erkölcs professzora
Mária néni, Jenő bácsi
Múltidéző
Könyvespolcra
Legújabb könyveink
Az Olvasó írja
Jó időzítés
Fórum
Örökúj élmény - évről évre
Pünkösdi búcsú Csíksomlyón
Gyalogos zarándok Máriagyűdről
Fórum
Isten jó beszélgetőtárs
A boldogság nem a látásélesség függvénye
Harminc éve történt...
Kádár János a pápánál - a Vatikán keleti politikája
Templomszentelés Táborfalván
Fórum
Hívom a családokat júniusban, Szent Erzsébet évében
Szent Erzsébet - mai művészek szemével
Ifjúság
Színészkurzus Sárospatakon
A Crescendo Nyári Művészeti Akadémia kurzusa
Félelem és ijedtség - pünkösd kísértője
REJTVÉNY
Kultúra
Nyolcvanöt éves lenne...
Emlékezés Triznya Mátyásra
Egy nagy magyar író vidéki csöndben
Kilencven éve halt meg Tömörkény István
Kiállítási "verseny"
Rejtett szépségek Szegeden is
Harmónia és szépség
Fórum
Pétert fogadták Benedek személyében
A brazil fiatalok tanúságtétele
A hitünkről szerzett tudást életre váltani
Das Werk - a megszentelt élet közössége
Mozaik
Megújították az orsolyiták sírját Kisvárdán
Dzsingisz kán Budapesten
Történelmi kiállítás a nyolcszáz éves Mongóliáról
Egyházmegyei gyermeknap Nagykálló-Harangodon
Sárkányfogas kérdés
Álmodik a múlt
Fülemüleszó

 

Erkölcsi forradalomra van szükség

Veres András püspök a mai magyar valóságról

Márciusi levél címmel nemrégiben drámai hangú levelet fogalmazott meg Csoóri Sándor költő a mai magyar valóságról, amelynek helyzetértékelésével számos jeles értelmiségi, köztük több katolikus püspök is egyetértett, aminek aláírásával adott nyomatékot. Ez alkalommal Veres András szombathelyi püspököt kérdeztük a Márciusi levél kapcsán.


- Nagyon örültem Csoóri Sándor kezdeményezésének, mert már régóta hiányoltam az értelmiségiek ilyen jellegű összefogását. Papként is vállalhatónak tartottam, hiszen nem napi politikai szándékú kezdeményezésről van szó. Lelkipásztorként egyenesen kötelességem az erkölcsi értékek védelmében szót emelni. Az ország mai mindennemű válságának alapja az a morális szakadék, amelybe a nemzet az utóbbi időben került. Társadalmi szinten alapvető erkölcsi értékek kérdőjeleződtek meg vagy tűntek el. A nemzet számára súlyos fenyegetettségként látom, hogy ilyen elképesztő mértékűvé vált a korrupció, a szolidaritás hiánya, hovatovább napi gyakorlattá vált az igazság, a valóság eltorzítása a közbeszédben. Ezek egyenként is alkalmasak egy közösség életének megmételyezésére, halmozottan viszont életveszélyt jelenthetnek.

Azért is üdvözlöm és támogatom a kezdeményezést, mert jó szándékú értelmiségiek felelősségtudatra ébredésének jelét látom benne. A társadalom egésze joggal várhatja el az értelmiségtől, hogy - a rá nézve esetleg hátrányos következményeket is vállalva - szót emeljen azok jogainak védelmében, akik ezt saját erejükből nem tudják megtenni. Az értelmiségnek sajátságos hivatása, hogy az életfontosságú értékek védelmében szót emeljen, vagy ha ez már kevés, még határozottabb kiállást tanúsítson.

Ez a levél olvasható jajkiáltásként, segélykérésként vagy akár diagnózisként is. De várható-e belátható időn belül, hogy valakik a terápiát is megfogalmazzák?Egyáltalán hogyan lehetne hozzáfogni a gyógyításhoz?

- A baj gyökereire tavaly január 1-jei körlevelében a Magyar Katolikus Püspöki Kar már rámutatott. A terápiára vonatkozóan is tettünk javaslatot: föl kell hívni mindezekre a káros jelenségekre a politikusok, a törvényhozók figyelmét, továbbá minden embert lelkiismeret-vizsgálatra kell késztetni. Világosan kell látnunk, hogy valamilyen mértékben mindenki felelős a mára kialakult helyzetért - ami természetesen nem enyhíti azok vétkességét vagy vétkes hanyagságát, akik az ország vezetésére kaptak felhatalmazást.

Keresztényként hiszek benne, hogy ha az ember hajlandó mérlegelni erkölcsi állapotát, ha fölismeri cselekedeteinek vagy éppen tétlenségének negatív következményeit, akkor képes lehet megújulásra, amit mi, keresztények megtérésnek nevezünk.

Ugyanakkor azt gondolom, hogy az az imádság, amelyet a Püspöki Konferencia levele szorgalmazott, a terápiának fontos eleme lehet.

Hiszem, hogy ha emberek ezrei - vagy reményeim szerint milliói - egy közös célért együtt imádkoznak, az előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét.

Aki kész szembenézni önmagával, aki elmélyülten imádkozik, annak a gondolkodásmódja, az élete is megváltozik. Ennek következtében egyre határozottabban elutasítja például azt az életszemléletet, amely ebben a társadalomban az utóbbi időben - nem utolsó- sorban a vezető politikai rétegek "példájára" és a médiumok áldatlan tevékenysége révén - széles körben elterjedt, és amely ugyancsak okolható mai elkeserítő állapotainkért.

Valamiféle morális lázadásra gondol, püspök úr?

- Erkölcsi forradalomra gondolok. Annak mozgósító erejű belátására, hogy tarthatatlan, ami itt folyik. S ebből következően meg kell vonnunk néma és tétlen támogatásunkat is mindazoktól a folyamatoktól, amelyek az ország romlását előidézik. A gazdasági problémák, a bizalmatlanság, a szolidaritás elenyészése mind-mind az említett morális válság következtében juthatott olyan messzire, ameddig jutott.

Csoóri Sándor leveléhez aláírásommal abban a reményben csatlakoztam, hogy ezáltal a magyar püspökök révén már korábban megfogalmazott figyelmeztetés tovább visszhangozhat az egyháztól távolabb került, jó érzésű polgárok lelkében is. Hogy ezek a - korábban általunk, most Csoóri Sándor által megfogalmazott - szavak maradék erkölcsi erőinek mozgósítására késztethetik a nemzetet. Csak így segíthetünk magunkon. Márpedig nekünk is akarnunk kell segíteni magunkon, ha valóban akarjuk, hogy Isten is segítsen rajtunk.

Kipke Tamás

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu