Örökúj élmény - évről évre

Pünkösdi búcsú Csíksomlyón

Az anyaországból is évről évre egyre többen indulnak útnak, hogy részt vegyenek a csíksomlyói búcsún. Nem kevesen vannak, akik immár sokadszor kelnek útra. Erről kérdeztük Bajai István budapesti tanárt, aki korábban egyedül, majd plébániai szervezésben illetve újabban barátaival együtt, immár maga is amolyan lelkes, amatőr szervezőként, másokat lelkesítve és kalauzolva ül autóba a búcsút megelőző csütörtök este.

- Hatodszor megyek idén a csíksomlyói búcsúra. Minden évben újabb és újabb élményt jelent ez nekem. Számomra nem megismétlése ez egy korábbi, az első zarándoklatnak, hanem minden évben új lelki élményt jelent. A turistautak sem egyformák, hát még a zarándoklatok: még ha ugyanazon az úton, ugyanazokkal a társakkal megy az ember, még ha ugyanazokkal az emberekkel találkozik is. A zarándoklatnak ugyanis éppen az a lényege, hogy visszatérve az ember már nem egészen ugyanaz, mint aki elindult. Ha nem megy végbe bennünk valamiféle változás, akkor nem jártunk sikerrel...

Nem ismétlése tehát ez a mostani sem az előző évi zarándoklatoknak. Talán a szentmiséhez tudnám hasonlítani: minden vasárnap ott vagyok, a szertartás mozzanatról mozzanatra ismétlődik, az ember azonban, ha hívő lélekkel van jelen, újra egyszeri élményként éli meg az átváltoztatás csodáját.

Csíksomlyóban ugyanezt érzi az ember. A magyarság leglátogatottabb búcsújáró helyére évről évre egyre többen érkeznek - legalábbis én ezt látom. Nyilván nem lehet tudni, mindenki ugyanazzal a mély hittel megy-e oda, de az bizonyos, hogy a szentmisén, fönn a nyeregben, olyan légkör alakul ki, amely a közösen megélt keresztény élményt közvetíti számára.

Évekkel ezelőtt érzékelhető volt bizonyos aggodalom egyesek részéről, hogy a csíksomlyói pünkösdi búcsú amolyan hazafias, netán nacionalista vagy valami ilyen, esetleg politikai felhangot kap. Néhány politikus megkísérelte, hogy szereplési alkalomként használja ki a hatalmas tömegeket megmozgató eseményt, de ezt maguk a hívők, az egész csíksomlyói pünkösdi atmoszféra lehetetlenné tette. Szó sincs arról, hogy bármiféle ilyen felhangja lenne: aki ezt nem hiszi, jöjjön el, és maga is látni fogja, hogy a hívő emberek milyen mély hittel imádkoznak - nyilván mindenki a maga vallási, kulturális szokásai szerint. És ez a szép: ahogy a csángó asszonyoknak hite és vallási szokásai találkoznak mondjuk a budapesti értelmiségi ember által megélt hit formáival. Tehát nincs ezek között semmiféle súrlódás, ezek nagyon jól megférnek egymás mellett.

Nem cáfolja az előbb mondottakat az a tény, hogy többnyire magyarságukban is megerősödve térnek onnan haza a magyar zarándokok. Én azt gondolom, az ember a maga kereszténységét, a maga vallását egy bizonyos körben, nemzeti, etnikai közegben éli meg. Az ember az anyanyelvén tudja magát a legjobban kifejezni: az élet minden területén, így a hitében is. És ez a fajta közösségi összetartó erő az, ami ugyanakkor senkit nem zár ki. Álltam én ott korábban a hegyoldalban, amikor mellettem románul imádkozott néhány ember, a miatyánk után a kiengesztelődés jegyében mosolyogva nyújtottunk kezet egymás felé. Tehát Csíksomlyó a békesség forrásvidéke, legfeljebb az lehet a baj, hogy nem sikerül eléggé sokat, hosszabb időkre elegendő mennyiséget merítenünk ebből a forrásból.

Csíksomlyón találkoztam más nemzetiségűekkel és más felekezetek, vallások híveivel is. Ott a katolikus szó eredeti értelmében mutatkozik meg: egyetemességként. Találkoztam olyanokkal, akik nem keresztények, csak hallottak erről, és eljöttek, mert át akarták élni azt az élményt, amelyről valakitől hallottak. Hogy mi és miképpen hatott rájuk, azt természetesen nem tudom megmondani, és azt sem, hogyan és mit visznek magukkal onnét, de hogy valami pozitív érzéssel a szívükben távoztak, azt tanúsíthatom. Egy alkalommal például egy izraeli házaspárral tudtam beszélni: aradi származásúak voltak, évtizedek óta élnek Izraelben, és eljöttek, mert kíváncsiak voltak, mi is az a csíksomlyói búcsú. Nyitott szívvel érkeztek, és nem üres lélekkel távoztak. Ők legalábbis ezt mondták.

k.t.

Fotó: Cser István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu