Tóth Sándor

Akácok - kakukkszónál

Akácborulat-fehérségben

térdre roskad a táj

Alkonyecsetjét hagyja

kint a nap a hegyen

kakukkszó gurul át

Időt írnak villanyos-fellegek

gombjai pattognak harmonikáin

völgyek kertjeinek meg-

hasadt törzseken ülnek

még az évek lombjuk

magasba száll madárnál

egyszerűbben ha eljön estje

vízpadoknak hol Isten muzsikál

Csöndes az árok erdő -

kegyelmi cseppjeit kezdi

hullatni az ég

Büszke voltam (a többi

körülfogja) vallja sorsát

egy számadó akác

- túlnő halálod és a lélek

lassan megadja magát

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu