Szentírás-magyarázat

Az irgalmas szeretet követe

Évközi 16. vasárnap - Mk 6,30-34

Mind a négy evangélista beszámol arról, hogy Jézus már nyilvános működésének kezdetén személyesen meghívott egy-egy férfit arra, hogy mindenét otthagyva tanítványa, munkatársa legyen. Hamarosan kialakította belőlük azt a sajátos közösséget is, amelyet a Tizenkettő néven emlegettek. Mindegyikük életében nagy esemény volt a Jézushoz való csatlakozásuk, de bizonyára az is, amikor először küldte őket az emberek közé, hogy hirdessék az örömhírt.

A mai evangélium arról számol be, hogy az apostolok első önálló megbízatásuk befejeztével visszatérnek Jézushoz. Öröm és fáradtság tükröződhet az arcukon. Alig győzik elmondani, mi mindent éltek át. Jézus szeretne egyedül maradni velük, hogy megpihenjenek. Csónakba szállnak, s valami magányos helyet keresnek, mert egyébként annyian járnak-kelnek körülöttük, hogy "még enni sincs idejük". Márk evangéliumában (3,20) már olvastunk ehhez hasonlót: úgy látszik, Jézus körül többnyire ilyen sürgés-forgás volt.

A sok ember elől azonban nem lehet megszökni. Nemigen tudjuk elképzelni, hogyan, de megneszelik, mire készülnek, s megelőzik őket (talán tudják, hová szoktak elhúzódni). Mikor kikötnek, nagy tömeg vár rájuk. Jézus megszánja a sokaságot, mert "olyanok voltak - mondja az Írás -, mint a pásztor nélkül maradt juhok".

Azt a görög igét, amelyet itt használ az evangélista, csak Jézusérzéseinek kifejezésére alkalmazza. A köznyelv azt az együttérzést fejezte ki vele, amellyel a szülő átérzi fia/lánya fájdalmát, gondját. Márknál mindössze négyszer fordul elő ez az ige. Az 1,41-ben a lepráson könyörül meg Jézus, aki térdre borulva kérleli. A 8,2-ben ugyanúgy a sokaságra tekint, mint a most elemzett helyen: "Sajnálom a tömeget, mert immár harmadnapja velem van, és nincs mit enniük." A 9,22-ben egy apa kérleli, gyógyítsa meg a fiát. Így fordul hozzá: "Könyörülj rajtunk!" Máté és Lukács egy-egy példabeszédben is alkalmazzák ezt a nagyon jelentőségteljes igét: például amikor az "irgalmas" szamaritánus "megkönyörül" a rablóktól kifosztott, megsebesített emberen, vagy amikor a tékozló fiút messziről meglátja az apja, elébe siet, s "megesik a szíve rajta".

Úgy látszik, Jézusnak nemigen volt ideje, alkalma arra, hogy kiválasztott tanítványaival külön foglalkozzék. Sajátos érzékenysége titkába igyekezett bevezetni őket, amelylyel az összetört, éhes, igazságra és üdvösségre vágyó emberek helyzetét átérezte, s mindent félretéve melléjük állt. A mennyei Atya irgalmas szeretetének követeként.

Jelenits István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu