|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Mi várható a Magyar Rádióban? Az új elnök megválasztása után Közel egy éven át tartó sikertelen próbálkozások után július 10-én Such György személyében megválasztották a Magyar Rádió elnökét. A kuratórium pártok által jelölt és a parlament által megválasztott elnökségi tagjai a tíz pályázó közül ellenszavazat nélkül kizárólag őt tartották elfogadható jelöltnek az elnöki székbe. Így a médiatörvényben meghatározott eljárásmód szerint a civil szervezetek képviselőivel kiegészült nagykuratórium csak az ő személyéről dönthetett. Négyórás meghallgatás után titkos szavazással született meg a kétharmados többséget igénylő eredmény. Bizalmat szavaztak a közgazdász végzettségű, az írott és az elektronikus sajtó területén másfél évtizedes tapasztalattal rendelkező Suchnak. A történelmi egyházak által jelölt civil kurátorként immár második éve tagja vagyok a rádió nagykuratóriumának. Így jelen voltam az egy évvel ezelőtti ülésen is, amikor szintén Such volt az egyetlen jelölt az elnöki székre. Akkor nem támogattam megválasztását, mert egyrészt reménykedtem, hogy az elnökség e kívülről érkező, menedzser típusú jelölt helyett talál majd egy igazán rátermett rádiós szakembert, továbbá az akkori meghallgatáson feltett kérdésemre nem tartottam kielégítőnek a válaszát. Egy év alatt az elnökség nem talált más embert. A régi-új jelölt azonban a mostani meghallgatáson ismét feltett kérdésemre megnyugtató választ adott. Mire kérdeztem rá ismételten? Amikor első pályázatát olvastam, a mellékelt életrajzban fennakadtam azon, hogy Such 1990 és 1993 között a Magyar Narancs publicisztikai rovatvezetője volt. Emlékezetembe idéződött a lap egy elhíresült akciója. Az 1991-es pápalátogatásra mellékletet jelentettek meg Cápalátogatás címmel, amely igen ízléstelen egyházellenes megnyilvánulás volt. A pályázó, akit valószínűleg váratlanul érintett az eset feszegetése, közölte, hogy abban a mellékletben ő nem írt, szerkesztésében nem vett részt, mert épp szabadságon volt, de az ügyet egyébként sem érzi különösebben nagy horderejűnek... Eltelt egy esztendő, időközben a kuratórium elnöksége ötször írt ki pályázatot. Jelentkezőben nem is volt hiány, azonban egyik fordulóban sem akadt olyasvalaki, aki az elnökség tagjainak kétharmada számára elfogadható lett volna. A rádió elnök nélkül, két alelnök korlátozott jogkörű vezetésével működött, egyre sokasodó anyagi és személyi gondokkal. Az alelnökök nem nevezhettek ki és nem menthettek fel senkit, nem hozhattak fontos döntéseket sem a rádió súlyos helyzetben lévő gazdálkodását, sem a több mint ezer főt foglalkoztató nagyüzem szakmai kérdéseit illetően. Vagyis egyre tarthatatlanabbá vált a helyzet. S időközben országgyűlési választások zajlottak... Egy év szünet után tehát újra pályázott Such György, ismét megkapta az elnökség kormánypárti és ellenzéki tagjainak bizalmát, így kerülhetett sor jelölti meghallgatására. Amikor ismét rákérdeztem a Magyar Narancsra, felidéztem egy évvel ezelőtti válaszát. Tudakoltam, hogy most, a Magyar Rádió elnökségére ismét pályázva, a közszolgálatiság követelményeinek tükrében hogyan ítéli meg egykori lapjának pápa- és egyházellenes hangnemét. Such György azt válaszolta: ma már úgy látja, hogy az akkori szerkesztőség súlyosan vétett a tolerancia szabályai ellen, és ezért most bocsánatot kér mindazoktól, akiknek akkor fájdalmat okoztak. A pályázatában foglaltak és a meghallgatásán elhangzottak alapján egyébként most az a kép rajzolódott ki bennem Such Györgyről, hogy megbízatását szakmai és nem politikai feladatnak tekinti, a Magyar Rádió közszolgálati hivatását fontosnak tartja, s feltett szándéka a kereskedelmi rádióktól visszahódítani az igényes hallgatókat, ami különösen a fiatalabb korosztályok esetében bizony nagyon fontos lenne. A vallási műsorok kialakult rendjén az egyházakkal való konzultáció nélkül nem kíván változtatni, a hírműsorok tekintetében is kizárólag a szakmai követelményeket és a közszolgálatiság érvényesülését szándékozik szem előtt tartani. Mint mondta, nem tervez semmiféle politikai leszámolást, és egyik párt érdekeinek sem lesz kiszolgálója. Mindezek alapján óvatos optimizmussal várom augusztus 1-jén kezdődő négyéves elnökségének első intézkedéseit. Hiszen az, hogy kiket vesz maga mellé vezető munkatársaknak, sok mindent elárul majd ígéretei hitelességéről. Szerdahelyi Csongor
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|