A harangozás joga

Értékvesztett, kifordult világunkban a kakaskukorékolás és a kutyaugatás mellett a harangozást is zavaró zajként éli meg némely honfitársunk. Egyikük panaszszal fordult az állampolgári jogok országgyűlési biztosához a kérdés megnyugtató rendezése érdekében. Lenkovics Barnabás május végén tette közzé jelentését.

Az ombudsman a vallásszabadság mint alapvető jog konkrét megjelenési formájának, a vallásgyakorlás jogának részeként tekinti a harangozás jogát, és leszögezte: ezt mindenki köteles tiszteletben tartani, s gyakorlását tűrni. Kiemelte, hogy a "harang és használata minden keresztény felekezetben, minden közösségben s mindenütt az országban... a mindennapok elmaradhatatlan része lett...

A harangozás ma is "érvényes országos és helyi rendje évszázadok során alakult ki, melynek megtartásához fontos érdek fűződik nemcsak a jelenben, hanem a jövő nemzedékek érdekében is".

A harangozás évszázados hagyománya a templomokhoz kapcsolódik, elválaszthatatlan az egyháztól. Az országgyűlési biztos megállapította, hogy a hitélettel öszszefüggő haranghasználat - amelyet a liturgikus és a részleges egyházjogi előírások szabályoznak - a felekezetek kizárólagos belső ügye, azt állami jogszabályokkal - az állam és az egyház elválasztásának elvét szem előtt tartva - nem lehet megtiltani vagy korlátozni. Viszont a hitélettel össze nem függő harangozás (például időjelzés) kereteit állami "országos vagy helyi jogszabály meghatározhatja, de csakis az azonos szintű egyházi fórummal egyeztetve és az alkotmányossági követelményeket tiszteletben tartva".

A nem kötelező jellegű biztosi állásfoglalás bemutatását követően szenteljünk néhány sort a témakör összefüggéseinek feltárására is, amelyek túlmutatnak a konkrét eseten. Mivel valljuk, hogy a vallásszabadság nemcsak jogokkal, hanem kötelességekkel is együtt jár, ezért a harangozás esete kapcsán figyelembe kell vennünk a környéken élő embertársaink pihenéshez való jogos igényét is, amit a részleges egyházjogi szabályok alkotásával és betartatásával biztosíthatunk.

A hitéleti jellegű és egyéb célú harangozás (például időjelzés) megkülönböztethető egymástól. Ezek után már csak azt kell eldönteni, hogy ez utóbbi kapcsolatba hozható-e a vallásszabadsághoz való joggal, és ha igen, akkor milyen mértékben: ettől függ ugyanis a világi jogszabállyal való korlátozás lehetősége. Ekkor is figyelembe kell venni azonban, hogy az egyház az államtól elválasztva működik, ezért az egyház belső ügyeibe az állam nem avatkozhat bele, és nem mondhatja meg, hogy a vallást mi teszi vallássá, azaz el kell tűnődnünk azon, hogy a harangozás joga egyáltalán korlátozható-e állami eszközzel.

Dániel Magdolna

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu