|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Szólj hozzá! Ha témánk felkeltette érdeklődésedet, fogalmazd meg bátran és röviden (!) a véleményedet, és küldd el nekünk levélben (1053 Budapest, Kossuth L. u. 1.) vagy e-mailben (ujember@katolikus.hu), "Szólj hozzá!" jeligére. Véleményedet meg is jelentetjük, amennyiben ehhez hozzájárulsz. Témaajánlatokat is várunk. Témánk: a nyári diákmunka Középiskolás éveim idején nagyon sokat gondolkodtam a nyári diákmunkáról. (Miközben fanyalogtam hozzá, és húzogattam a számat.) Mi ebben a jó? Ha az ember egész tanévben nagyon fontos és nehéz dolgokat tanul meg, akkor mi értelme, hogy minimális pénzért olyan feladatot végezzen, amely zömmel fizikai munka, és csekély szaktudást feltételez? A szokásos érvek egyáltalán nem hatottak meg. Nem láttam benne semmi munkára nevelést, hiszen a tanulás is munka, csak éppen érdemjegyben fizetik meg az árát. És különben is, milyen világ az, ahol csak a pénzszerzés motiválja a lelkiismeretet? Szakmai tapasztalatszerzést sem jelent, mert a diákok többsége később egészen más, csak évek olykor hosszú során át elsajátítható pályán, szakmában fog dolgozni. A munkaadó is csak az olcsó munkaerőt látja benne, a főnök is tudja, hogy nem felnőttről, hanem csak egy diákról van szó, és ezt sokszor érezteti is. Akkor meg minek? Akkor értettem meg a szépségét és hasznosságát, amikor éppen nem gyakoroltam. Egy vizsgaidőszak végén a sok tanulástól már összefolytak előttem nemcsak a könyvek, hanem az újságok, napilapok sorai is, már nem tudtam leállítani gondolataim sodró áradását. Nem szeretnék betűket látni! Nem szeretnék gondolkodni! Csak egy kicsit megpihenni: monoton, nem gondolkodtató fizikai munkát szeretnék végezni pár hétig, hogy lássam a színeket, közben érezzem fizikai valómat, az idegek és inak feszülését, ahogy lehajlok egy eperhez vagy egy paradicsomhoz! És az piros kis mikrovilágából rám mosolyog, és világmegváltó tervek helyett "békaperspektívából" láttatja velem a világot. "Látod, innen is nagyon érdekes és izgalmas a világ!" - csipogja -, és szükséged van rám, hogy szeptemberre kipihend magad, és vissza tudj térni a nagy elméletek végeláthatatlan birodalmába...!" Tóth Ildikó Éva
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|