Hangulatjelentés

Ulm

Ölembe pottyant a német szerencse: egy hónapot Ulmban tölthetek, egy tökéletesen felszerelt lakásban, ingyen és bérmentve. Ulm százhúsz kilométerre található Münchentől, Baden-Württemberg tartomány legszélén, éppen csak Bajorországon túl. Százezer lakosú város, átfolyik rajta a Duna, és itt született Egykő Albert - vagy ahogy az idősebb helybéliek olykor-olykor még emlegetni szokták, kevésbé ismert nevén: Albert Einstein.

Ulm legfőbb nevezetessége mindazonáltal a főtéren álló, XIV. században épült székesegyház, amely 161 méteres tornyával a világ legmagasabb temploma, s amely bizonyos történelmi okokból ma az evangélikus egyház tulajdonát képezi. Ugye, érdekesen hangzik ez a meghatározás: "gótikus stílusú evangélikus katedrális"? És belül is éppen olyan gazdagon díszített, mint bármelyik lengyelországi dóm. Körben a szentek szobrai, a szárnyas oltár, az oldalkápolnában a feszület: mind-mind a régi, rendes helyén maradt. Önkéntelenül is az örökmécs fényét keresem, hogy térdet hajthassak az oltáriszentség előtt, de persze nem lelem... Azon töröm a kobakom, hogy az így berendezett szakrális térben vajon mennyire érezheti otthonosan magát egy evangélikus hívő, aki a protestáns belső tér egyszerűségéhez szokott.

Ezzel szemben az óvárosi katolikus templom, amelyben vasárnapi misén veszek részt, a lehető legpuritánabb. Fehérre meszelt falain sehol egy freskó, sehol egy szobor. Nekem, a lengyel földön kikupált, itt csak átutazó idegennek úgy tűnik, hogy valami félreértés folytán a két egyház felcserélte templomait, s most egyik fél sincs a megszokott közegében. A tény, hogy a székesegyház faliújságján lengyel és spanyol nyelvű hálacédulákat láttam, szintén ezt látszik alátámasztani. Másfelől igaz, hogy e különös helyzet az ökumenikus közeledés, az egymásra találás lehetőségét nyújtja.

A mise után pedig következhet a vasárnapi séta. Ez tartogatja csak az igazi tanulságot! (A gyengébb idegzetűek azonnal kezdjenek bele egy másik cikkbe.) Először Ulm legnagyobb hírlapüzletébe megyek, hogy megnézzem, milyen irodalmi folyóiratok vannak. A magamféle tollforgatót már csak ez érdekli. A hatalmas polcokon a következő kínálat szerepel, az adatok pontosak, megszámoltam: több mint százféle szépségápolási magazin, ötvenféle pletykalap, nyolcvanféle kertgondozási magazin, kétszázhúsz(!) különböző autó-motor magazin, száznál több számítógépes szaklap, negyvenféle sportújság - és 1, azaz egyetlenegy irodalmi folyóirat. A fiatal német irodalmat mutatja be, ötven oldalon. Két költő szerepel benne, összesen tíz verssel, amelyek Isztambulról és különféle török vonatkozásokról szólnak.

De nem adom fel olyan könnyen. Kultúrára szomjúhozva berontok a sétálóutcában található háromemeletes könyvpalotába. A költészet polcát keresem, de mindenfelé csak rikító borítójú ponyvaregényeket látok, és képes albumokat pillangókról és félmeztelen nőkről, meg Krisna-tudatú illatgyertyákat és füstölőket. Végül az eladó segítségét kérem, aki a középső szint leghátsó sarkába vezet, a legutolsó polchoz, és az ott árválkodó, néhány tucat kötetre bök. Iskolai kötelező olvasmányok Goethe, Schiller, Heine és Rilke műveiből. Nem német költőből összesen öt. Az egész kortárs költészetből egyetlenegy szerző. Ennyi maradt a világirodalomból.

Szegény Márai Sándor, jó, hogy mindezt nem látja. Fel-alá tántorogna a labirintusban, reszkető kézzel néha levenne egy-egy albumot, elolvasná a címét: Da Vinci-kód diétáskönyv; Hogyan keféljük ki kutyánk szőrét?; Simogassunk cicusokat! - és végül sírva fakadna.

Európa nyugati széle ma már nem a spanyol partoknál van, hanem a lengyel-német határon. Ez az igazság. Lengyelországtól nyugatra már nem Európa van, hanem csak metálszürke sportkocsik, egy-pizzát-fizet-kettőt-kap akciók, diétás receptek, ötcsillagos gyógyszállodák milliomosoknak, csingilingi és árfolyam, hello és oh, yeah.

Zsille Gábor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu