Uj Ember

2006.07.23
LXII. évf. 30. (3023.)

Ingyenes
műsorújság-melléklettel

Főoldal
Címlap
Veletek keresztény - értetek püspök
Új püspökkari titkár
Elkerülhető lett volna...
Vatikáni reakciók a közel-keleti helyzetre
Világtalálkozó a jövőért
Családok tanúságtétele Valenciában
Szemet szemért, fogat fogért
Lelkiség
Az irgalmas szeretet követe
Szentírás-magyarázat
Szent bűnbakok...
Homíliavázlat
A tér teológiája
Liturgia
A hét szentjei
A hét liturgiája
(B év)
Katolikus szemmel
Tandíj a diplomáért
Sokak számára megfizethetetlen - itt és most elfogadhatatlan
Mi várható a Magyar Rádióban?
Az új elnök megválasztása után
A harangozás joga
Ki fizet majd vizitdíjat?
Egy lépés előre - kettő össze-vissza
Szabad jelzés a kormánytól
Élő egyház
Egyházügyi titkárságvezető kinevezése
Emberek halászává...
Pap- és diakónusszentelés Munkácson
A magyar családokért - Csíkszeredától Győrig
Ünnepelt Kárpátalja
Az István, a király című rockoperát bemutatták Beregszászon
"Megszállták" a várost
Misszió az egri bazilika előtt
Bencés nap Kaposszentjakabon
Élő egyház
A moszkvai vallási csúcs zárónyilatkozata
Fórum
Magasan a benzinár - mélyponton a bizalom
A történész mártíriuma
Múltidéző
Az útonlévők védőszentje
Alfalusiak István papja
Álmodik a múlt
Az Olvasó írja
Medjugorjei történet
Fórum
A titokzatos G. B. L. és a pesti ferencesek
Batthyány Lajos elfeledett első nyughelye
Nemzeti ereklyék a budai Várban
Szent Kinga Keszthelyen
Fórum
Pajzs és védőbástya voltunk...
Bábel Balázs érsek Nándorfehérvárról és az összefogásról
Vallási ismertterjesztő játékunk
Fődíjak nyertesei az 1. kategóriában (1-4. osztály):
Ifjúság
Témánk: a nyári diákmunka
Szólj hozzá!
Véget nem érő éneklés
Hit, öröm, együttlét Taizében
Ulm
Hangulatjelentés
Rejtvény
Kultúra
Fanfárok, órazenék
Hetvenöt éves a Szegedi Szabadtéri Játékok
Az igazi Mozart?
Brigitte Hamann új életrajzi könyvéről
Akácok - kakukkszónál
Mozgás a mozdulatlanságban
Az ikonfestés misztériumáról
Paletta
Fórum
Amiért a harang szól...
Nándorfehérvár diadalának emlékezete külföldön
Mozaik
A stációképek kálváriája
Madarak a Hortobágyon

 

A titokzatos G. B. L. és a pesti ferencesek

Batthyány Lajos elfeledett első nyughelye

Négy méterrel a Belváros egyik legforgalmasabb terének és templomának mai szintje alatt húzódik a pesti ferencesek egyik kriptája. Az utcai zajból a mélybe ereszkedve különösen érezhető az áldott csend ereje. A boltívek, a tömör falak, a kovácsoltvas ajtók, a padlón sorakozó üvegek, melyekben a mécsesekhez való olajat tárolták, régmúlt korok néma tanúi. Odalent megcsodálhatók a középkori alapfalak, hiszen már az 1200-as években ferences templom állt itt - a török uralom alatt pedig egy dzsámi. A XX. században sajátos nyomokat hagytak maguk után az elszabadító szovjet katonák: ma is elkeserítő az ingyen kincsek reményében bezúzott sírok, lefeszített emléktáblák, félredobált csontok látványa... E történelmi szigetnek van egy sokáig titokkal övezett szeglete is, amely különösen jelentős emlékhellyé avatja az évszázados falakat.



Fent: Az 1849. október 6-i titkos szertartás rajza a Vasárnapi Újságban jelent meg 1870-ben, az ünnepélyes újratemetés alkalmával
Lent: a helyszín mai képe, a jobb alsó sarokban látható az első magyar miniszterelnök hajdani sírhelyének két táblája

1849. október 6-án, a szabadságharcot követő rémuralomnak azon a napján, amikor az aradi tizenhárom kivégzése után a pesti Újépület (Neugebäude) udvarán agyonlőtték Magyarország első felelős miniszterelnökét, Szántófy Antal belvárosi plébános és Dank Agáp ferences házfőnök vezetésével néhányan gondoskodtak gróf Batthyány Lajos holttestének eltemetéséről. Bizonyosak lehettek vállalkozásuk kockázatos voltában, hiszen mindent megtettek annak érdekében, hogy tettük titokban maradjon. Az éj leple alatt még hamis helyszínről is gondoskodtak, hogy a császáriak meg ne tudják, hol nyugszik a magyar államférfi. Csak a legszűkebb család ismerte az igazi helyet, a ferencesek XVIII. században épült pesti templomának kriptáját. A falba süllyesztett koporsót vörös márványtáblával takarták el, melynek feliratát - 1849dik évi October hó 6kán az Urban elhunyt G. B. L. áldás és béke hamvaira. - befelé fordították, így is gondoskodva az ott nyugvó férfi békéjéről.


Az eredeti sírtábla, amelyet feliratával befelé fordítva rögzítettek

Csak a kiegyezés után, 1870-ben kerülhettek mai helyükre, a Kerepesi temetőbe - immár százezres tömeg kíséretében - Batthyány földi maradványai. Az első nyughely elé új tábla került, mely emléket állított a hajdani eseménynek, s mellé támasztva olvasható lett az eredeti kő felirata is. Aztán az 1849. október 6-i temetés rendkívüli bátorságot követelő tettét, s a helyet, ahol huszonegy esztendeig volt a miniszterelnök sírja, az utókor csaknem teljesen elfelejtette. A templom szentélye alatti kriptába 1892-ben temettek utoljára. 1908-ban még az addigi lejáratát is megszüntették: attól kezdve a pince labirintusán át lehetett csak megközelíteni, de a ferencesek rendszerváltozás utáni visszatértéig amúgy is csak a 3-as metró építésénél keletkezett falrepedések ellenőrzése miatt jártak erre emberek.


Az 1870-ben elhelyezett új tábla már tudtul adja, hogy e sírüregben nyugodott "a rémuralom áldozatául esett Batthyány Lajos gróf"

A jövő esztendőben lesz Batthyány Lajos születésének kétszázadik évfordulója. A jubileum kiemelkedő alkalom, hogy a főváros megbecsült emlékhelyévé váljék a kripta. A ferences rend már sok mindent tett ennek érdekében. Kutatásokat végeztek, elkészültek az első dokumentációk, felvették a kapcsolatot az ügyben illetékes hivatalok szakembereivel. A Budapesti Történeti Múzeum munkatársai augusztusban kezdik meg a kripta feltárását. Ennek eredménye lehet a különböző korú falrétegek, illetve a felirat híján ismeretlen személyeket rejtő vagy a padlózatból nyíló sírok azonosítása, valamint az újra kialakítandó lejárat helyének kijelölése is. A Kegyeleti Bizottság már a Nemzeti Sírkert részének nyilvánította a helyszínt. A ferencesek remélik, állami támogatást is kapnak - hiszen a jövő évi ünnep kiemelkedő eseménye lehetne a kripta megnyitása a látogatók előtt -, de minden adományt hálával fogad a rend. (Számlaszám: 11705008-20491198, Belvárosi Ferences Templomigazgatóság, Batthyány-kripta)

Szigeti László

Fotó: Bókay László

A sírtáblákon szereplő nevek

Az alábbiakban olvasható azok névsora és halálozási éve, akiknek a sírtáblája ma is megtalálható a pesti ferencesek templomának szentélye alatti történelmi kriptában. A rend kérése alapján közöljük e neveket, mert több leszármazott csak most tudta meg, hogy ősei e helyen nyugszanak. A ferencesek kérik, hogy aki felmenőjére ismer valamely névben, az értesítse a templomigazgatót: 1053 Budapest, Ferenciek tere 9., tel.: 317-3322; e-mail: pestiferences@ofm.hu

Ambro de Adamoez Anna (1815)

Bajzáth Vilmos (1864)

Barcó Vince (1797)

Barkóczy Klára (1772)

Báró Fechtig Károly (1839)

Batthyány Lajos (1849)

Beniczky Mária (1776)

Bojári Vigyázó Antal (1793)

Bojári Vigyázó Antalné Alapi Csák Borbála (1798)

Bornemisza Gábor (1767)

Csák József (1834)

Csiki család (1816)

Eördögh István (1825)

Eötvös Antonia (1820)

Fábry János (1858)

Georch Illés (1853)

Geörch Illésné Csillag Johanna (1854)

Hááder György (1783)

Horváth Lászlóné Bobory Róza (1840)

Izsááki Imre (1849)

Jakabfy Gergely (1846)

Julianna Weinseitz (1839)

Kendelényi Miklós (1821)

Koppauer Borbála (1847)

Kűzdi Albertné Aichmayer Anna (1811)

Lakatos Magdolna (1819)

Lampert Károly (1840)

Lipthay Kornélné Stáhly Mária (1867)

Lövészy Hirkó Anna (1869)

Lövészy-Balogh Mária (1866)

M. Viber Josef (1866)

Muslay Lászlóné Bojári Vigyázó Mária (1863)

Petrovics György (1800)

Petrovits Jósef (1860)

Rakovszky Ferencz (1784)

Rakovszky Ferenczné Keseleőkeői Majthényi Magdolna (1854)

Simontsits Alajos (1862)

Simontsits János (1856)

Stáhly György (1846)

Stáhly Klára (1856)

Tallián Jusztina (1844)

Ullmann Lászlóné Hradnai Akay Karolina (1865)

Vidats Mari (1865)

Viktor Nalecz Malski (1844)

Wécsey Szigbert (1802)

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu