|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Liturgia A tér teológiája Egy konferencia "aranymondásai" Az észak-itáliai Bose modern monasztikus közössége negyedszer rendezett liturgikus konferenciát, amelynek harmadik alkalommal fő témája a liturgikus tér. 2003-ban az oltár, 2005-ben az ambó köré rendeződtek a teológusok és építészek előadásai, elméleti és gyakorlati megfontolásai, az alapkutatások eredményei és a kész templomok, liturgikus terek bemutatása, elemzése. Idén a liturgikus tér tájolása (orientamento) volt a téma. Ahogy egy lakóháznál sem mindegy, merre "néz" - utcára, nap felé stb. -, ahogy otthon sem mindegy, hogy a televízió "köré" csoportosul a bútorzat, vagy egy nagy családi ebédlőasztal áll-e a középpontban, ugyanúgy fontos templomaink külső tájolása (hogyan illeszkedik a környezetbe, merre "néz") és a belső elrendezés önálló szimbolikája is (vagyis ami független az egyes berendezési tárgyak stílusától, kivitelezésétől, ikonográfiai programjától). Az alábbiakban néhány "aranymondást", gondolattal teli mondatot írok le, melyeket az előadásokon jegyzeteltem. "Presbiterio plenario", mondta az egyik előadó. A missale plenaria fogalomra utalva (misekönyv, amelyben minden benne van) azt a jelenséget nevezte meg, amikor sok templomban felszorult minden liturgikus berendezési tárgy (oltár, ambó, papi szék, sedes állvány, előkészítő asztal, tabernákulum, sőt néha a keresztelő kút is) a presbitériumba. Minden egy helyen, praktikusan, azonban az összes cselekményt egy szűk mozgástérre, "színpadra" szorítva, a hajóban már csak a passzív szemlélésnek maradt hely. "Az üres falak agresszivitása" - szólalt fel egy szalézi professzor az ikonográfiai program nélkül készült képromboló templomok ellen. A templomban nem egymást akarjuk nézni (ezt tesszük előtte és utána a plébániai élet sokféle színterén), hanem Jézust a kereszten, a szenteket, a Mennyei Jeruzsálem előképeit, amelyek közelebb visznek a találkozáshoz. A közösségi terek igényei kapcsán sok furcsa megoldás (például amfiteátrumszerű modern templomok) bemutatása után tette fel a kérdést egy teológus: vajon a gyülekezet igénye, elképzelése alakítja-e a liturgikus teret, vagy pedig van egy liturgikus teológia, amely megvilágítja a liturgikus gyülekezetet és alakítja a templom terét? Végül két "külső" megfigyelés. A keleti liturgia jezsuita tudósa azt tanácsolta, hogy amikor a nyugati kereszténység tanulni akar valamit a keletitől, akkor azok ne egyes külső gyakorlatok legyenek, hanem értse meg és tisztelje saját hagyományát, mert a római egyház tradíciója ugyanolyan ősi, patrisztikus, jó és tiszteletre méltó, mint bármelyik keleti rítusé. Az evangélikus patrisztikaprofesszor pedig kifejezte csodálatát az iránt, hogy milyen őszinteséggel elemzik a katolikusok liturgikus gyakorlatukat, azonban óvott mindenkit attól, hogy e fontos kérdések ideológiák áldozataivá legyenek, ahelyett, hogy dinamikus valójukban vizsgálnánk és élnénk azokat. A tér pontosan értett teológiája, a közös helyes lelki irányultság kisugárzása fordíthatja templomainkat is "helyes" irányba. Füzes Ádám
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|