Álmodik a múlt

Alfalusiak István papja

"Hódolat és hála Neked

Alfalunak István-Papja

Te vitted az első zászlót

Máriának Csíksomlyóra."

(P. Biró J. Antal)

A véletlen úgy hozta, hogy az idei pünkösdöt Gyergyóalfaluban töltöttem. Soha méltóbb helyen. Köztudott, hogy a csíksomlyói búcsúsok körmenetén az alfalvi kereszt halad az élen. Ezt a falu azzal érdemelte ki, hogy lakói 1567-ben István papjuk vezetésével elsőként ragadtak fegyvert az erőszakos hittérítők ellen. Erre az eseményre egy szobor és a templom déli falán elhelyezett márványtábla is emlékeztet: "Ősi szent hitük védelmezője, a gyergyóalfalvi István pap emlékezetére, aki 1567 pünkösd hetében mozgósította és vezette Gyergyó és Csík népét János Zsigmond hadai ellen, aki erőszakkal akarta rájuk kényszeríteni az új hitet."

Ebben az évben is, amikor visszatértek a búcsúsok Csíksomlyóból, a falu szélén és a templomtéren várta őket virágokkal a falu népe. Ideérve előbb a templom feljáratánál, majd az itt látható szobornál hajtották meg zászlóikat. De ki is volt ez az István pap, és miért is illik előtte fejet és zászlót hajtani?

Azt tudjuk, hogy Oroszhegyen született, Alfaluban az 1560-as évektől volt plébános. Olyan lelkipásztor volt, akire minden faluközösség büszke: egyszerre volt pap, tanító, államférfi és hadvezér. Bízott Mária segítségében és a közös ima erejében: ezért volt bátorsága fegyverbe hívni Alfalu és a környék népét, s ezért tudta megfutamítani az erőszakos hittérítőket. Ez 1567. pünkösd szombatján történt, amikor is István pap arra biztatta híveit és a szomszédos községek lakóit, hogy "ily utolsó veszedelemben az egész nép fejenként kicsinytől fogva, házaikat odahagyván gyűljenek össze Somlyóra Zápolyai hada ellen". A mozgalom általánossá vált, és nemcsak gyergyóiak jelentek meg Csíksomlyón, hanem Csík vármegye egész területéről és Háromszékről is gyülekeztek, és kérték a Boldogságos Szűz közbenjárását, hogy óvja meg a kerületet az eretnekség veszedelmétől. Maguk közül kiválasztották a "fegyverfoghatókat", és kivonultak a Várdotfalva határának nyugati részében fekvő, Oláhfalva melletti Nagyerdőre, Tolvajos tető alatt az úgynevezett Lónyugtató helyre, ahol találkozott a két had. Ott "szembe találkozván fegyverre kele közöttük a dolog - írja Cserei Farkas -, nem hagyná az Isten az igaz ügyet, fölülfordulának a csíkiek, s a király hadának jórészét levágták, a több nyakra-főre viszszaszalada". A csata után visszafordultak a csíkiek és gyergyóiak, a klastrom felé vették útjukat, ahol az ottmaradt öregek, asszonyok és gyerekek a győzteseket örömmel fogadták, s együtt a templomba mentek, és hálát adtak Szűz Máriának a győzelemért. A győzelem jeléül felzöldgallyazták magukat, és a somlyóiak így tudták meg az örvendetes hírt. Ennek emlékére térnek haza a búcsúsok felzöldágazva.

Az idén is, ahogy írtam, Alfalu népe virágokkal várta a búcsúból hazaérkező zarándokokat. De István pap szobra is várta és várja immár mindétig. Ami nem azt jelenti, hogy "egész életében", hanem ameddig a szobor áll, ameddig itt a katolikus hit létezik. A szobor pedig még sokáig állni fog itt, a katolikus hit (amely véd és megőriz), még ennél is tovább, ebben teljesen biztos vagyok.

Móser Zoltán

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu