Véget nem érő éneklés

Hit, öröm, együttlét Taizében

Mindennap, amikor megszólal a harang, több száz fiatal és idősebb igyekszik imára a taizéi Kiengesztelődés templomába. Félhomályban pislákoló gyertyafények, fehér ruhába öltözött szerzetesek és a soha véget nem érő éneklés fogadja a látogatókat. Ez az, ami életre szóló élményt nyújt a zarándokok, köztük a nemrég hazatért magyar csoportok számára is.

Huszonnégy órás utazás után érkeztünk meg a burgundiai kis faluba, ahol ragyogó napsütés várt minket.

Amíg a fiatalok a közelebbi faházakban vagy sátrakban kaptak szállást, addig az idősebbek a tábori házakban helyezkedtek el. A családok számára - nem messze a falutól - külön kialakított terület található. A szobatársak néhány óra alatt barátokká váltak, együtt ettek, sokat beszélgettek, megismerték egymás szokásait.

Japánból érkezett szobatársamtól egy angolul jól beszélő magyar segítségével sok mindent megtudtam a náluk használatos képírásról, életük számos, számunkra ismeretlen és érdekes titkairól. Két magyar csoporttal egy bensőséges magyar misén vettünk részt, amelyet négy magyar pap koncelebrált.

A világ minden tájáról idesereglett fiatalok hosszabb-rövidebb időt töltenek el Taizében, hogy közreműködjenek az érkezők fogadásában és ellátásában. Az ételosztásnál egy Fülöp-szigetekről, illetve egy Koreából érkezett lány segédkezett. Összeismerkedtünk egy indiai apácával, aki fölöltöztetett népi ruhájukba, a száriba, beszélgettünk egy Mexikóból érkezett asszonnyal, és sok afrikai fiatalt is láttunk.

Az ima és a reggeli után délelőtt angol nyelvű előadásokat hallgathattunk. Mindig akad tolmács is. E bibliai bevezetők az Ószövetség egy-egy részletének mélységeire mutatnak rá. Az előadások után lehetőség van egy kis csöndre, ahol átelmélkedhetjük a hallottakat. A csoportok egész héten együtt maradnak, barátságok alakulnak ki. A személyes találkozások alkalmával betekintést kaphattunk az egyes országok egyházainak nehézségeibe vagy az ottani családok problémáiba. A nyelvi nehézségeket áthidaló megértő szeretet mindenhol érezhető.

A hatalmas tábor mindennapjait az egyszerűség és a praktikus szervetettség jellemzi. Az ételek elkészítése, kiosztása, a mosogatás, felmosás, takarítás, pakolás mind-mind a közös, összehangolt munka révén válik olajozottá, és mindenki számára örömet okoz. Az esti mosogatás alatt mindig vidám énekléstől volt hangos a konyha. Az összebarátkozott csapat a Bless the Lord dallamaira sikálta a tányérokat és pakolta a poharakat, és Magnificatot énekelt, mikor az utolsó tál is tisztán ragyogott a szárítón.

Az ételek egyszerűek, de finomak és táplálóak. A francia konyha ízléséhez igazodva általában párolt zöldségek, valamilyen sajt, kis sütemény és gyümölcs a déli és az esti menü. Öt óra után hideg tea hűsített a kánikulában.

Arra is alkalom nyílt, hogy kiránduljunk a környékre. A falu ősi temploma - amelynek bejáratánál található az egy éve meggyilkolt Roger testvér sírja - és néhány háza mellett a gyönyörű táj ragadja meg az ide látogatókat. A lankás hegyoldalakon hatalmas szántóföldek, búzatáblák és legelők teszik változatossá a látványt.

A taizéi testvérek nem fogadnak el adományt, hanem saját munkájukból tartják fönn magukat. Az általuk készített különféle tárgyak: kerámiatálak, edények, képek, kották, nyakláncok, könyvek, gyertyák és naptárak megvásárolhatók az üzletükben. Munkáikra és életükre egyaránt jellemző az egyszerűség szépsége.

Ottjártunkkor csak este negyed tízkor bukott le a nap, így még tizenegy órakor is vígan zajlott az élet a faluban. A fiatalok éjszakába nyúlóan gitároztak, énekeltek, beszélgettek, barátságok köttettek, és sokan cseréltek e-mail címet, hogy hazaérve is kapcsolatban maradhassanak egymással.

Taizében lehetőség van a csöndes elvonulásra is. Egy nővér segít az elmélkedések átgondolásában és a lelkivezetésben.

Taizé egyszerűsége és közvetlensége kimozdított az itthoni rohanó élet lüktetéséből. Lelassultunk, megtanultunk egymásra figyelni, meghallgatni a másik esetleg akadozó, nyelvi nehézségekkel küzdő szavait, megértettük egymást néhány kézmozdulatból és mosolyból is. Amikor a közös imákon megszólalt az ének, lelkünknek olyan tereit nyitotta meg, ahol már nincsen szó, csak dallam és harmónia.

Rózsásné Kubányi Andrea

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu