|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Szentlélek a szentségekben A Katolikus Egyház Katekizmusának megfogalmazása szerint: a szentségek a Szentlélek remekművei (KEK 1091). Nagyon szép és tanulságos számunkra ez a kifejezés. A Szentlélek sokféle módon jelen van és működik az életünkben. "Remekművek", Jézus csodálatos ajándékai a szentségek, mert általuk a Szentlélek "gyöngeségünkben segítségünkre siet" (Róm 8,26): az emberi élet határhelyzeteiben: amikor megszületünk, amikor felnőtté válunk, amikor házasságot kötünk, amikor betegek leszünk, vagyis, amikor nagy szükségünk van az Isten kegyelmére. A Szentírás és a liturgia alapján látjuk, hogy a Szentlélek jelen van minden szentségben, és a szentségek által közvetített kegyelmi hatás tulajdonképpen a Szentlélek kegyelme. Tanulságos és sokatmondó számunkra Aranyszájú Szent János kijelentése, aki a szentségekkel kapcsolatban így fogalmazott: "Valójában, ami igazán fontos a szentségekben, az a Szentlélek, aki által az anyag (víz, kenyér, bor, olaj) hatást tud kifejteni." A keresztségben a víz és a Szentlélek által születünk újjá az istengyermeki, kegyelmi életre. A Szentléleknek köszönhetjük azt, hogy a keresztség által Krisztushoz kötődik az életünk, a mennyei Atya gyermekei vagyunk, és mint a Szentlélek templomaiban, jelen van és működik bennünk a Szentlélek. Ő tesz képessé bennünket arra, hogy ne a test, hanem a lélek szerint éljünk. A bérmálást a "Szentlélek szentségének" is szoktuk nevezni, hiszen e szentség célja az, hogy megkapjuk mi is a pünkösdi Lelket, mint egykor az apostolok. A bérmálásban elnyerjük a Szentlélek ajándékait, hogy tanúságot tudjunk tenni Krisztusról. Jézus megígérte: "Megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, s egész Júdeában s Szamariában, sőt egészen a föld végső határáig (ApCsel 1,8). A szentmisében a Lélek átváltoztatja a kenyeret és a bort Krisztus testévé és vérévé, és erősíti az egyházhoz tartozásunkat. Ezért van az, hogy átváltoztatás előtt a pap a Szentlélek eljöveteléért imádkozik (epiklézis). A szentgyónásban a Szentlélek az, aki az egyház közvetítésével megbocsátja bűneinket. Gondoljunk csak arra, hogy feltámadása után Jézus így szólt az apostolokhoz: "Vegyétek a Szentlelket, akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer." Már a pap és a gyónó előkészületében is ott van a Szentlélek. A papnak segítségül kell hívnia a Szentlelket, hogy tőle világosságot és szeretetet kapjon, és imádkoznia kell azért, hogy a Szentlélek világosítsa meg a gyónó szívét, hogy őszintén felismerje bűnösségét és Isten irgalmas szeretetét. A új feloldozási formula pedig rámutat a bűnös kiengesztelődésének és Krisztus húsvéti misztériumának kapcsolatára, és hangsúlyozza azt is, hogy a bűnök megbocsátása a Szentlélek ajándéka (vö. "Isten, a mi irgalmas Atyánk, aki (...) és kiárasztotta a Szentlelket a bűnök bocsánatára."). A betegek szentségében a Lélek az, aki segítséget és kegyelmet ad a betegeknek, a szenvedőknek, hogy Krisztus szenvedéséből erőt merítve türelmesen tudják vállalni szenvedésüket. Az ősegyházban voltak olyanok, akik megkapták a "gyógyítás adományát", amit mindig úgy tekintettek, mint a Szentlélek ajándékát (vö. 1 Kor 12,7-11). De az egyház nem elégedett meg azzal, hogy egyesek megkapták ezt a karizmát a közösség javára, hanem intézményesen is akart gondoskodni a betegekről. A szentségkiszolgáltatás két lényeges mozzanata: a kézrátétel és az olajjal való megkenés a Szentlélek működésére emlékeztet bennünket, de főképpen a szertartásban a pap legfontosabb imádsága: "E szent kenet által és nagy irgalmassága szerint segítsen meg téged az Úr a Szentlélek kegyelmével." Az egyházi rend szentségében a diakónusok, a papok és a püspökök imádság és kézrátétel által részesülnek az apostoli küldetésben. A felszenteléskor a kézrátétel a Szentlélek jelenlétének és működésének a jele és eszköze. A Szentlélek az, aki kiválasztja és támogatja az apostolutódokat szolgálatuk végzése közben. Jelen van a Szentlélek az igehirdetésében, hiszen az igazság Lelke vezeti őt, s eszébe juttatja mindazt, amit Jézus az apostoloknak mondott. Különösen is közösségben van a Szentlélekkel a liturgia ünneplésekor, hiszen minden szentségben Krisztus maga cselekszik az egyház javára, de a Szentlélek által. A közösség vezetéséhez szükséges erő is a Szentlélek ajándéka, mert nélküle nem lehet megőrizni az egyházat a Krisztus által akart egységben. A házasság szentségében a Szentlélek megszenteli és megpecsételi a keresztény jegyesek szerelmét, és képessé teszi őket arra, hogy Szent Pál apostol buzdítását követve úgy szeressék egymást, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat. A római liturgiában már a IV. századtól kezdve a házasságkötés szertartásának lényeges mozzanata volt a menyasszony fátyollal való letakarása. A liturgiatörténészek szerint a fátyol, illetve a lefátyolozás szintén a Szentlélek szimbólumai közé tartozik. Bibliai alapja Gábor angyal kijelentése: "A Szentlélek száll reád és a Magasságbeli ereje borít el" (Lk 1,35). Nyugodtan mondhatjuk, sőt hangoztatnunk kell, hogy a Szentlélek Isten az, aki képesíti a keresztény házastársakat arra, hogy még ebben a mai világban is úgy szeressék egymást, ahogy Krisztus szerette az egyházat. Dolhai Lajos
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|