|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
LITURGIA A palást (Liturgikus eszközök - 18.) E liturgikus ruhadarab őse a késő antikvitásban egy körkörösen zárt, kapucnis köpeny, a cappa volt, két nyílással a kezek számára, melyet eső és hideg ellen használtak. Tours-i Szent Mártonról tudjuk, hogy ilyen cappát viselt és osztott meg még katonaként a hozzá segítségért forduló koldussal. A későbbiek során a cappa elöl nyitottá vált. A palást másik ismert elnevezése a ma is használt pluviale (esőköpeny) utal a ruhaforma eredeti használatára. A cappát először a kórusimádság alkalmával használták, és a klerikusok, illetve a szerzetesek hétköznapi ruházatához tartozott. A XI. századtól kezdve, amikor a kazula fokozatosan miseruhává vált, a cappa egyre inkább az ünnepi misén kívüli istentiszteletek liturgikus öltözetévé alakult. Már nem elsősorban védő funkciót töltött be, hanem mint szimbolikus ruhadarab jelölte meg a fontosabb liturgikus szolgálattevőket. Leggyakrabban a közös zsolozsma, körmenetek, esketések, temetések és közösségben mondott litániák alkalmával használta a püspök, illetve a papság. Ünnepélyes zsolozsmákon az előénekesek, az imádság vezetője viseltek palástot, a püspök vezette alkalmakon pedig ezeken felül még az infulát és a pásztorbotot tartó segédkezők. A palástot az idő előrehaladtával a szokásoknak megfelelően egyre gazdagabban díszítették. Az elöl immár nyitott pluviálét díszes csat fogta össze, kapucnija pedig egyre inkább jelképes ruhadísszé alakulván fokozatosan kisebbedett. A XIII. században már csak egy háromszög alakú nyakkiképzés emlékeztetett az eredetileg eső ellen védelmet biztosító kapucnira, noha a kapucnis kiképzés azóta is gyakran feltűnik. A palást formája a fenti átalakulásokat leszámítva a mai napig lényegében változatlan maradt. A jelenlegi liturgikus gyakorlatunkban a palástot általában az ünnepélyes liturgiák alkalmával használjuk - az eucharisztikus ünneplések kivételével -, amennyiben az ünneplést felszentelt személy vezeti. Nyilvános ünnepélyes megáldások alkalmával, ünnepi körmeneteinken, és természetesen a temetések végzésekor. A palást színe a középkor óta megfelel a liturgikus színek általános rendjének, tehát az alkalomnak, a liturgikus időszaknak, illetve az aktuális ünnepnek. Káposztássy Béla
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|