Egyház, kábítószer, drogfüggőség (7.)

Nehéz lecke a könnyű drog

Időnként hazánkban is cikkek, interjúk jelennek meg, melyben ismert emberek, művészek, közéleti szereplők nyilatkoznak marihuánahasználati szokásaikról, a szerhez való viszonyukról.

Néhány éve megalakult a Kendermag Egyesület, hónapokkal ezelőtt pedig a Kendermagtalanító Egyesület. Volt már tüntetés a marihuána fogyasztásának liberalizációja mellett, egyidejűleg ellentüntetés a szigorúbb büntetés érdekében és a még nem létező liberalizáció ellen.

Kapudrog vagy ártatlan szer és gyógyszer a marihuána?

A jogi szabályozás körüli viták során - politikai oldaltól függetlenül - többen javasolták és javasolják a marihuánafogyasztás kiemelését a büntető törvénykönyv hatálya alól, helyette a bizonyított fogyasztást (csak a fogyasztást és nem a terjesztést!) szabálysértésként javasolják szankcionálni.

Közel három éven keresztül lehetett kapni az újságosoknál Magyarország első "kannabiszkultúra magazinját", melyben a korrekt információk (például biológiai-addiktológiai ismeretek, jog, kultúrtörténet) a fogyasztás reklámozásával és a technológiai-termesztési javaslatokkal keveredtek. Az utolsó számban többhasábos nekrológ jelent meg II. János Pálról, a "fiatalok pápájáról", kiemelve: "A kábítószerekkel soha nem értett egyet, de a fogyasztóit nem büntette volna, mert segítségre van szükségük."

Miért alakult ki ez a zűrzavar?

Bayer István, a kábítószerkérdés egyik legnagyobb hazai és nemzetközi szakértője így ír erről A drogok történelme című könyvében:

"A kannabiszkérdés talán önmagában komplexebb, mint az összes többi kábítószer-probléma együttvéve. Bármilyen oldalról közelítjük meg ezt a kérdést, mindenütt ellentmondások özönébe ütközünk, aminek fő oka az, hogy jogászok, orvosok, rendőrök, művészek, írók, de főleg politikusok és újságírók a közlemények egész áradatát zúdítják az emberiségre, és mindenki, aki ehhez a témához nyúl, kötelességének érzi, hogy pro vagy kontra állást foglaljon. Ugyanakkor viszont ritkaságnak számít az olyan közlemény, melynek szerzője tárgyilagosan kezelné a témát, és nem akarná morális alapokon nyugvó nézeteiről meggyőzni az olvasót. Ebben a kannabisz körüli zűrzavarban, melyben olyan szélső végletek csapnak össze egymással, mint azok, melyek bizonyítani akarják, hogy Amerikában a bűnözés fő forrása a kannabisz, az ellentábor pedig az emberi szabadságjogok próbakövének tekinti a kannabisz ellenőrzésének felszámolását, sokkal könnyebb lenne bebizonyítanom mindezen nézetek szubjektivitását, mint objektív képet adnom a kannabiszhasználat és a kannabisszal való visszaélés helyzetéről. Nehezíti az áttekintést, hogy a bőséges irodalom dacára a konkrét és megbízható adat - ehhez viszonyítva - rendkívül kevés."

Az Egyház, kábítószer, drogfüggőség cíművatikánipasztorális kézikönyv részletesen foglalkozik a marihuánával és a hasissal, a Cannabis sativa növényből készült anyagokkal, jellemzőikkel és hatásaikkal, a legalizálás és a politika kapcsolatával (95-107., 161-170., 189-197). Terjedelmi okokból jelen írásban csak néhány szempontra fókuszálhatunk.

A kézikönyv visszatérően - ahogyan a szakértők jelentős része is - kinyilvánítja, hogy nincs értelme a lágy (könnyű) és kemény drogok közötti különbségtételnek, mivel gyógyszerészeti szempontból ez értelmezhetetlen, és addiktológiai szempontból is idejétmúlt ez a felosztás. Ugyanis "...meghatározó tényező az elfogyasztott menynyiség, a fogyasztás módja és a szerek esetleges kombinációja. Mindennap új drogok kerülnek a piacra, új hatásokkal, ebből következően új kérdőjelekkel" (50).

Kik, milyen megfontolásból és hogyan válnak a szer élvezőjévé? Hajlandók vagyunk-e tudomásul venni a fiatalok viselkedésében, anyaghasználatában rejlő üzeneteket, és válaszolni is ezekre, vagy megmaradunk az ítélkezés és a szankciók hangoztatásában?

"A hasist és a marihuánát főleg tizenhárom és harminc év közötti fiatalokból álló csoportok fogyasztják. A hírhedt joint társaságban történő fogyasztása a közösségbe való beavatás vágyát rejti. A kamaszok számára a hasis (és a marihuána is -a szerk.) olyan eszköz, amellyel minden szinten kifejezhetik a szülőkkel való szembenállásukat. A kortársaikhoz fűződő kapcsolatban pedig a kommunikáció eszköze is, az irántuk való szeretet kifejezése, amelyből kizárják a szülőket és általában a felnőtteket.

Mit akar elérni, mit akar kipróbálni egy kamasz ezzel a viselkedéssel? Kezdetben arról van szó, hogy áthágja a tilalmakat, eltávolodik szüleitől, és ezzel bebizonyítja önmagának, hogy belépett a felnőttek világába. A fiatalok keresik önmagukat és keresik az elismerést. Szívesen alakítanának ki "igazi" kommunikációt szüleikkel, ők azonban gyakran kerülik az ilyenfajta találkozást, mert megijeszti őket a feléjük irányuló, az érzelmeket és a kapcsolatokat érintő kérés intenzitása" (101-102).

A fentebb idézett néhány mondat elsősorban szülőknek és pedagógusoknak szól. Az előrevetített félelem, hogy gyermekeink, tanítványaink kipróbálják a marihuánát, és a kétségbeesés, ha már a szerhasználatról szerzünk tudomást, átmenetileg megbénít, megrettent minket. Először szeretnénk meg nem történtté tenni ezt az eseményt: "Az nem lehet, hogy a gyermekem, a tanítványom drogozik." Később szeretnénk, hogy intézkedjen valaki helyettünk, az igazgató, a főnök, a rendőr, akárki... Mindezek természetes reakciók, csak éppen sehová sem vezetnek. A probléma, a konfliktus elszigetelődik, majd eltávolodik tőlünk, de a megoldatlanság erősödik, visszaüt.

Milyen preventív üzenete van a pasztorális kézikönyv idézett gondolatainak? Mit lehet tenni? Mit javasolhatunk ismerőseinknek, híveinknek, ha segítségért fordulnak hozzánk?

- Az egyik legfontosabb dolog: családban, iskolában egyaránt a szeretetre, bizalomra, kölcsönösségre épülő, jó kommunikáció. Abban az esetben, ha ez valamilyen okból megromlott, s önerőből, a családon belül nem állítható helyre, visszabillenthető vagy új, közös mederbe terelhető szakavatott lelkivezető bevonásával, családkonzultáció vagy családterápia alkalmazásával.

- A fiatalok vágynak az elismerésre, csak a kamaszok büszkesége, szokatlan, abszurd és erőteljes megnyilvánulása vagy visszahúzódó hallgatása miatt "leszoknak" erről a felnőttek, viszont nem bánnak szűkmarkúan ezzel a lehetőséggel a kortársak. Így aztán "jó buli" lesz sok minden, aminek során elnyerhetik a "jó fej" státuszt, s a fiatalok szívesen meg is dolgoznak ezért. Vajon lehet-e "jó buli" a családon belüli kapcsolatok fejlődése, átalakulása, a partnerség megélése? Kell, hogy azzá váljon!

- Nincs reménytelen helyzet. Bárhonnan vissza lehet fordulni. A fű (a marihuána) rendszeres használata elsősorban tünet, de lehet a kamaszkori depresszió öntudatlan öngyógyító folyamata is, ugyanis átmenetileg kiváló jó antidepresszáns. Az irgalmas és önkritikus szeretet kimeríthetetlen fantáziát adhat a kapcsolatokat megpróbáló helyzetek kezelésére is, s ha mégis kevésnek bizonyul, ne restelkedjünk szakemberhez fordulni.

(Folytatjuk.)

Kály-Kullai Károly mentálhigiénés szakember

(A zárójelben olvasható számok az Egyház, kábítószer, drogfüggőség című könyv számozott szakaszait jelölik. A kötet megvásárolható az Új Ember könyvesboltjában.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu