Zlinszky János

A szociális nézőpont

A tíz éve, Igazságosabb és testvériesebb világot! címmel megjelent püspökkari körlevél első része a szociális bajokkal és elvárásokkal foglalkozik. Tartalma messzemenőn összecseng az Alkotmány értékrendjével: az Alkotmány értékrendje pedig minden állampolgárra, ezen belül hangsúllyal minden köztisztviselőre, a törvényhozás minden tagjára, a Kormányra és annak minden tagjára esküjük révén külön is kötelező.

A testvériesebb szó nyilván utalás arra, hogy a francia forradalom óta a jogállam alapelvárásaként megfogalmazott fraternité (testvériség) ugyancsak elhalványult, mondhatjuk: csődöt mondott. Ahelyett, hogy a gazdaság világméretűvé válása elhozta volna a testvériséget világméretekben, az embernek ember általi kihasználása, a gazdagok és szegények közötti különbség hazánkban is egyre nő, és az Alkotmányban előírt kötelező szociális szolgáltatásokat a törvényhozás vagy nem, vagy csak elégtelenül és késedelmesen teszi át a gyakorlatba. Nincs megoldva - szállás jelleggel sem - a hajléktalan-kérdés, nincs megoldva a létminimum biztosításának útja, nem a személyre tekintőn van megoldva - részlegesen - a gondozásra szorulók szociális ellátása, és várat magára a nyugdíjrendszer igazságossá alakítása, a családi bérezés, a gyermekvállalást szem előtt tartó forráselosztás. Az adópolitika nem igazságos: nem a gazdagabbakat terheli, hanem kifejezetten nekik kedvez, hogy - úgymond - "kedvük legyen tovább gazdagodni, mert attól halad a társadalom!"

A körlevél az egyház szociális tanítását követve szót emelt az ember munkához való joga mellett. Ez ugyanis ember voltunk követelménye: ha egy társadalom megfelelően ellátja is, de nem engedi dolgozni tagjait - részt vállalni az alkotó, hasznos tevékenységben -, azzal emberi méltóságuk sérül, kibontakozásuk lehetetlenül el.

Munkájából az azt tisztességgel és tehetsége szerint végző embernek tisztességgel meg kell élnie. Neki és a rászorulóknak. Az állam minden szociális pótintézkedése sem pótolja a családi otthon által nyújtott biztonságot, védettséget és szabadságot, amellett annak érzelmi töltetét. Egyébként a megfelelően kereső családok keretében nyújtott "szociális" ellátás a legolcsóbb is - legfeljebb nem lehet rajta annyit keresni vállalkozó szellemű egyeseknek, mint amennyit szeretnének, míg az ellátást nem a családon keresztül nyújtva túlterhelik a társadalom közterheket hordozó részét a nyereséget besöprő kevesek.

Az Alkotmány kiemelten védi a házasság intézményét, és kiemelten védi a - szociálisan erős - családot is. Bár a gyermekek érdeke azt kívánja, hogy a házasság keretén kívül élő gyermekes polgárok a családos házastársakéhoz közelítő szociális biztonságot kapjanak, a gyermeknek is az lenne az érdeke, hogy egymást szerető, egymáshoz hűséggel ragaszkodó szülők álljanak mellette növekedése során. (Ez jószerivel nem pótolható a legjobb intézményekkel sem.) Az a helyzet azonban, amely ellehetetleníti a többgyermekes családot a többiekkel szemben, amely bizonytalanná teszi annak létalapját, és a magzatelhajtás társadalmilag elfogadható okaként ismeri el a sokadik gyermek okozta anyagi gondokat - mivel nem hajlandó azokon eleve segíteni, noha kötelezné rá az Alkotmány -, sem nem testvéries, sem nem jogszerű. És nem is igazságos. Mert azok, akik hivatkoznak rá, hogy a más gyermekében lelhető örömért igazságtalan velük fizettetni, öreg napjaikban e mások által nevelt gyermekek teljesítményéből, szociális tehervállalásából annál inkább fognak részt kérni, minthogy nekik nincs, nem lesz kire támaszkodniuk.

Az Alkotmány biztosítja a polgárok szociális biztonságát: társadalmi szintjük megtartásában, megtakarításaik értékállóságában, pihenésük, ellátottságuk, szeretett környezetük, egészséges életmódjuk biztosításában. A körlevél felhívta a figyelmet arra, hogy itt a folyamatosan élhető, maradandón biztosítható világ nyújtotta biztonságról van szó, kultúráról, életformáról, lakókörnyezetről. Az alkotmány hasonlóképpen rendelkezik: testi és lelki egészséget, társadalmi biztonságot kell teremteni: az állam hatalma segítségével, a közösség anyagi eszközeinek felhasználásával.

Ezért felel minden kormány, minden hatalmi tényező, ezt kell számon kérni rajtuk a nekik hatalmat adó, őket megbízó polgároknak. Látható: nem fog a szánkba repülni a sült galamb. Negyven év rossz gyakorlata után ugyan miért ragaszkodnék az Alkotmányhoz az a - bár többpárti - hatalom, amelynek hordozói egészen más beidegződéseket hordoznak? Először a szociális jogok, azután a piac - ezt hirdeti az Alkotmány. Először a politikai preferenciák, a nagyobb üzletet ígérő tervek, aztán, ha marad, a szegény és rászoruló - vallja a neoliberális politika. Érdemes újra meg újra elővenni a körlevelet, felidézni egyházunk erkölcsi szinten kötelező tanítását felebaráti szeretetről, s ugyancsak érdemes elővenni, olvasni és számon kérni a mindannyiunkra állampolgári engedelmesség, jogkövetés szintjén kötelező Alkotmányt is. Összecsengnek, egymást erősítik. Ám csak általunk kaphatnak valóban erőre: a szabad akaratú, a politikailag szabad polgárok által.

(A szerző volt alkotmánybíró, a PPKE jogi karának korábbi dékánja.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu