Zsoltároktól a miatyánkig

Biblikus konferencia az imádságról

Imádság a Szentírásban - idén ezt a témát állította középpontba az évente megrendezendő biblikus konferencia, amelynek május 24-én a Központi Papnevelő Intézet adott otthont. Az imádság hitéletünk egyik alaptevékenysége, amely átszövi a Szentírást, s végigkíséri az Ó- és Újszövetség népének életét.

A Szentírás Isten szava az emberhez. A zsoltár viszont ima, tehát az ember szava Istenhez. Egy különleges, Istentől ihletett imádság ez, amely Isten és ember kapcsolatának mélyébe vezet - kezdte A zsoltár mint imádság című előadását Székely János egyetemi docens. - Nekünk, keresztényeknek pedig különös mélységet hordoznak a zsoltárok azáltal, hogy Jézus ezeket imádkozta, szenvedéstörténetében pedig kiemelt szerepet kapnak. Mikor a zsoltárokat imádkozzuk, mi is egyesülünk Krisztussal, az ő önátadásába kapcsolódunk bele. Azt is mondhatjuk: az Atya és a Fiú párbeszédébe lépünk be.

A keleti költészet közvetlenül az érzéseket, élményeket akarja közölni - mutatott rá az előadó. - Egy megfogalmazás szerint a zsoltárok képek özöne, amelyek az égit földi képekkel próbálják közölni. Mint a 23. zsoltár: "Az Úr az én pásztorom, nincsen hiányom semmiben. Zöldellő réteken vezet engem, fölüdít a tiszta vizek forrásánál." A régi, keleti ember számára a pásztor és állatainak viszonya egy nagyon bensőséges kapcsolat volt. Ahogyan a zöld fű, a tiszta, friss víz értékes kincs. Természetesen szimbolikus jelentéseket is hordoznak ezek a fogalmak, de az alapélmény egy nagyon is valós szituáció. Mielőtt nyugati ember módjára absztrahálnánk ezeket a képeket, fontos elgyönyörködnünk bennük, a maguk valóságában - tette hozzá Székely János.

Az Ószövetség imádságos hagyományában gyökeredzik Jézus imádsága is. Tarjányi Béla egyetemi tanár, aki egyben a konferencia szervezője is volt, az imádkozó Jézust mutatta be előadásában az evangéliumok tükrében.

A négy evangélium négy imádkozó Jézus-képet rajzol, amelyek egyben az ember különböző imáit is jelképezik - mutatott rá Tarjányi Béla. - Márk úgy jellemzi Krisztust, mint aki teszi mindennapi "munkáját" - tanít, gyógyít, ördögöt űz -, de sokszor elvonul imádkozni, a szenvedésre készülve. Ez a Getszemáni-kertben csúcsosodik ki, ahol a szenvedő Jézus nem kap választ az Atyától, és nem kap együttérzést az embertől. Máté elsősorban a zsidó keresztényeknek írta evangéliumát, amelyben az egyházalapító Jézust mutatja be. Ebbe simul bele az imádságról szóló tanítás is: Jézus mint egyházalapító tanítja az új választott népet imádkozni. S egyedülálló módon ebben az evangéliumban nem a személyes, hanem a közösségi imára hív Jézus. János evangéliumában Jézus szinte soha nem imádkozik. János a dicsőséges Krisztus ikonját festi meg, akinek nincsen szüksége arra, hogy az Atyához könyörögjön. Egyetlen kivétel Jézus főpapi imája, de ebben is csupán egyet kér: "Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg Fiadat."

Lukács evangéliumáról külön előadást tartott a konferencián Kocsis Imre egyetemi tanár. Ezt az indokolta, hogy ebben, a Tarjányi Béla felosztása szerint az emberszerető Jézust bemutató evangéliumban van a legtöbb imádság és a legtöbb buzdítás az imádságra. Lukács egész evangéliumával azt tanítja, hogy valóban odafordulhatunk Istenhez kéréseinkkel, még a földi szükségletek miatt is - összegezte az előadó. - Másrészt Lukács rámutat, hogy a legfőbb jó, amit kérhetek, az a Szentlélek. Az imádság által pedig megerősödöm abban, hogy Isten mellettem áll. Lukácsnál a miatyánk, illetve az imakatekézis előtt áll Mária és Márta története, amely a szemlélődő életre hív, közvetlenül előtte azonban az irgalmas szamaritánus példabeszéde van, ami viszont a cselekvésre szólít fel - tette hozzá Kocsis Imre az előadás végén. - E hármas tanítás lényege, hogy az irgalmas cselekedet akkor jó, akkor kap igazi tartalmat, ha megelőzi és áthatja Jézus és az imádság.

szalontai

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu