Múltidéző

Henri Boulad a Szentlélekről

Néhány éve arra kértek, írjak az egyik napilap pünkösdi számába a harmadik isteni személyről. Kis híján vért izzadtam: iszonyú nehéz az is, hogy egy ünnepről, melyhez személyes elkötelezettség fűz, újat mondjunk. Hát még a Szentlélekről, kinek működéséről a teológusok is sokszor homályosan szólnak. Érthető, emberi fogalmaink és elképzeléseink elégtelenek, kivált, amikor hittitokkal szembesülünk.

A jezsuita szerzőnek már több könyvét olvastam, élveztem világos okfejtéseit, s azt, hogy sokszor egészen egyéni szempontok alapján közelít a nehezen érthető hittételekhez. Talán azért, mert sokféle vallási kultúrán nevelkedett, s a legkülönfélébb tudományágakban járatos: teológiában, bölcseletben, szociológiában, pszichológiában. A Szentlélek ezer arca című könyvének első kötete a Szentlélekről szóló tanításainak egy részét tartalmazza. Nem kis szerencsémre ennél a remek és világos fejtegetésnél nyílt ki a kötet. Olyan ösztönzésként, amilyenről Szent Ágoston írt Vallomásaiban. (Persze nem vagyok Szent Ágoston, csak egy megvilágosodni vágyó olvasó.)

"A Fiú - így mérlegeljük ember módra - isteni ajándékát - nagy hálálkodások közepette - megtarthatná magának. De nem ezt teszi, Isteni mivoltából kifolyólag ez lehetetlen lenne. Ugyanaz a Szentlélek, aki az Atyát arra ösztönzi, hogy önfeledten szeressen, a Fiúnak ugyanezt sugallja, és ő, aki ťegylényegű az AtyávalŤ (Credo), szintén szegény, és semmi akar lenni, és az Atya iránti szeretetében vissza akarja adni magát az eredetének. Ez a Szellem misztériuma. Az istenség nem marad meg sem az Atyánál, sem a Fiúnál, hanem a kettőjük szeretetkapcsolata, folyton buzdítva a Szentlélek által, aki biztosítja a közösséget.

A Szentlelket az apostolok az első pünkösdkor lángnyelvek formájában észlelték. A nyelv a megértés szimbóluma. A Szentlélek a mai napig mindenütt ott van, ahol egységre vágynak, és ez az egység veszélyben forog. Igyekszik egyesíteni, ami még el van választva, és kibékíteni az egymástól távolodókat. Mert az univerzumban két erő működik: az egyesítő és a széthúzó erő. Isten egyedül tudja, miért. Az egyik szétszór, szétporlaszt, a másik szeretettel egybegyűjti a legkisebb részecskéket, hogy egy se hiányozzék. Némelyek közülünk a széthúzó erőt talán ördögnek nevezik, amely azonban - így szól az ígéret - az idők végén a vesztes lesz. A sugalmazás Isten szívében: ťAdd át magad, felejtkezz el magadrólŤ, ami a szeretet révén a Fiú nemzését és az Atyaistenné válást eredményezte, kicsiben megmutatkozik minden emberi beleegyezésnél, mely a Szellem intuícióját követi. A tapasztaltabbak közülünk ezt már felfogták, és hálás szívvel beismerik a Szellem sugalmazását, mikor az ő indíttatására valami különöset teljesítettek."

Talán a megszokottnál hosszabb az idézet, de úgy gondolom, Henri Boulad szavai sokkal világosabbak, mint ha én értekezném a Lélekről, ahol a jelek szerint ott fútt, ahol Boulad atya írta könyvét, tartotta előadásait. Ezért is szól akkora átéléssel, lelkierővel a misztikáról és a titokba való beleérzésről.

Egy időben bevett kifejezés volt a "lelki olvasmány". Ez valóban az. Remek olvasmány a Lélekről.

Rónay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu