Szennay András nyolcvanöt éves

Az idősebb embernek, amikor visszatekint addigi életére, többnyire hiányérzete támad. Gondolom, így van ezzel a nyolcvanöt éves Szennay András, a teológus, a nyugalmazott bencés főapát is. Mi mindent tudott volna, kellett volna még tennie, írnia, ha legalább egy cseppet kevesebb lett volna ama bizonyos kétszer nehezebb "háborús évek" száma.

Mi azonban inkább a megvalósult, megírt életműért vagyunk hálásak. Az Isten adta tehetségért, melyet rendházon kívül és az ősi monostor élén, a katedrán és a könyvekben tudott kamatoztatni. Nem utolsósorban megköszönjük, hogy nem volt rest életvezetési tanácsokat adni lapunk olvasóinak írt cikkeiben.

Ezek egyikéből idézünk most egy ma is nagyon időszerű gondolatot. Isten áldását kérjük további életére!

(r.p.)

*

Ki ne találkozott volna még olyan emberrel, aki állandóan rohant ezzel a mentegető megjegyzéssel: "Rengeteg a dolgom, nincs időm." Szívünk mélyén bizonyos részvétet érzünk az ilyen nyughatatlanok iránt. Tán nem túlzunk, midőn állítjuk, hogy ez a gyorsan élés korunk dolgozó emberének egyik súlyos problémája.

A folyton rohanó emberek nemcsak alapos munkát képtelenek végezni, hanem másban is elmarasztalandók. Kevés bennük, vagy tán hiányzik is belőlük az, amit mi, keresztények a legnagyobb értéknek tartunk: a szeretet. Krisztus példájának idézése mindennél beszédesebb tanítás az ilyenek számára. Jézus Krisztusról aligha mondhatja valaki, hogy rövid nyilvános működése idején nem volt elég "elintéznivalója". S mégis jutott ideje arra, hogy elfáradva megpihenjen, sőt, hogy pihenésének egy részét arra áldozza, hogy a szamariai asszonnyal elbeszélgessen. Volt ideje arra, hogy türelmesen válaszoljon olykor "naiv" kérdésekre. Jutott ideje a kisgyermekek részére. S mindenekelőtt volt ideje, hogy visszavonuljon imádkozni a pusztába, fontos döntés előtt pedig egész éjszakát töltött imádságban.

Nyugodtan állíthatjuk, hogy embertársainknak adott "időáldozataink", szeretetszolgálataink, továbbá az a készségünk és gyakorlatunk, hogy az elmélyedésre is szánunk időt: fokmérője valláserkölcsi életünknek, keresztény mivoltunknak. (Új Ember, 1961. június 25.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu