Kiknek és miért állt útjában
II. János Pál pápa?

Újabb részletek az 1981-es merényletről

A Vatikáni Rádió olasz nyelvű félórás Európa - falak nélkül című műsorában május 15-én a szerkesztők a II. János Pál pápa ellen huszonöt évvel ezelőtt elkövetett merénylet hátterével foglalkoztak.

Az első kérdések egyikeként merült fel, vajon miért nem készült hivatalos felvétel az 1981. május 13-i, szerda délutáni általános pápai kihallgatásról. A kérdésre kétféle választ találtak.

Az egyik változatot a Vatikáni Rádió olasz műsorának szerkesztője, Laura De Luca könyvében - Szentatya, mi szükség van Istenre? - olvashatjuk:

"Dante Alimenti az olasz RAI-1 tévéhíradójának riportere, minden szerdán jelen van az általános kihallgatáson a stábbal együtt, amelyik rögzíti annak egyes pillanatait. Nem így azonban ezen a napon. Túlságosan meleg van. Azok az első meleg, fülledt májusi napok Rómában, amelyeket még súlyosabbá tesz a szmog. ťHagyjuk az egészet, ma ne menjünk ki a térreŤ - mondja titkárnőjének."

Ezzel szemben Fernanda Magrini Pasquinelli, aki abban az időben a RAI vallási szerkesztőségében dolgozott, másképpen emlékezik.

"Azon a napon részt vettem a szokásos szerkesztőségi ülésen, amelyen, mint mindig, sorra vettük a napi teendőket. Aznap viszonylag nagy meleg volt, de ami fontosabb, hogy a nap tele volt fontos eseménnyel. Ezért egy bizonyos ponton a főszerkesztő eldöntötte, hogy nem küld felvevő stábot az általános kihallgatásra - ami úgyis mindig egyforma -, hiszen nincs elég operatőr, a többi eseményt kell követni. Az azóta elhunyt Dante Alimenti, vatikanista újságíró egyáltalán nem értett egyet a döntéssel, nagyon mérges lett. Azt mondta, hogy soha semmi sem lehet fontosabb, mint egy pápai esemény. Azt is javasolta, hogy kérdezzék meg az igazgatót erre vonatkozóan. Az igazgató és a főszerkesztő ezután a szerkesztőségi ülés résztvevőivel megegyeztek abban, hogy az egyik stáb egy villámfelvételt készít egy aznapi fontos eseményről, amelyet nem lehetett kihagyni, és utána azonnal a Szent Péter térre siet, hogy rögzítse az általános kihallgatást, amely addigra már megkezdődött. A valóság azonban az, hogy vagy az egyéb fontos események, vagy a nagy forgalom, vagy más okok miatt, a RAI operatőre nem érkezett meg a térre. Nem sokkal később jött a hír, hogy merényletet követtek el a pápa ellen. Természetesen nagy rohanást, zűrzavart idézett elő, magától értetődik, hogy minden más tervezett programot töröltek. Néhány forgatócsoport azonnal a Gemelli Kórházba rohant, mások a Vatikánba vagy a Szent Péter térre siettek, interjúkat készíteni különféle riportalanyokkal. Abban a pillanatban azonban, amikor a merénylet történt, mi, a RAI-1 híradója - ilyenre azelőtt soha nem volt példa - nem voltunk jelen. Ez a színtiszta igazság. Tehát mindazok a felvételek, amelyeket az elmúlt huszonöt év során láttunk a televízióban, amatőr felvételek."

A Szent Péter téren Ali Agca lőtt a pápára, de kezébe Moszkva adott fegyvert - ez a Mitrohin-dosszié tartalmának vizsgálatára 2002-ben létrehozott olasz parlamenti bizottság jelentésének végkövetkeztetése. Ezzel kapcsolatban a május 15-i rádióműsor egyik stúdióvendége, Piero Laporta tábornok, a Mitrohin-bizottság katonai szakértője a következőket nyilatkozta:

"Mint azt Paolo Guzzanti szenátor, a bizottság elnöke írta, minden méltányos kétséget kizárólag megállapították, hogy a parancs Moszkvából érkezett. Számos érv támasztja alá ezt a következtetést. Az első az a szakvélemény, amelyet számítógéppel végzett háromdimenziós antropometrikus vizsgálat alapján hoztak. (Huszonöt évvel ezelőtt ezek a műszaki eszközök még nem álltak rendelkezésünkre.) Ezzel az eljárással pedig megállapítható volt, hogy Antonov, a Balkan Air légitársaság állomásvezetője jelen volt Agca mellett a lövés pillanatában. Ezt a tényt mindig erőteljesen tagadták a bolgár és a szovjet hatóságok. Antonov annak idején hamis alibit igazolt, amire azonnal fény derült, és huszonöt év távlatából a fénykép egyértelműen bizonyítja jelenlétét a merénylet idején. Ez azt jelenti, hogy Bulgária és a Szovjetunió akkori vezetői vele együtt valótlant állítottak. Huszonöt éve az is ismeretlen volt, hogy a Szovjetunió háborúra készült Nyugat-Európa ellen. II. János Pál pápa tehát politikailag elfogadhatatlan volt számukra, mivel az 1979. június 2. és 10. közötti lengyelországi látogatása során nyilvánvalóvá vált, hogy ő az egyetlen karizmatikus vezető, akit a lengyelek elismertek. És Lengyelországból indult volna el Nyugat-Európa felé egy rendkívül fontos támadás. Adott esetben Lengyelország bizonytalan viszszavonulási terepet jelentett volna. Tehát az akadályt el kellett hárítani. Ez pedig a GRU, a szovjet katonai titkosszolgálat feladata volt. A GRU létére és némely akciójára a Szovjetunió összeomlása után derült fény - tette hozzá Piero Laporta tábornok.

Georgi Eldarov archimandrita, aki huszonöt éven át volt Rómában a külföldön élő bolgárok vizitátora, és a merénylet idején a Vatikáni Rádió bolgár adásának főszerkesztői tisztségét töltötte be, a műsorban felidézte azt az 1988 decemberében történt kihallgatást, amelynek során II. János Pál pápa fogadta az akkori bolgár külügyminiszter, Peter Mladenov által vezetett hivatalos küldöttséget. Eldarov tolmácsként vett részt a pápai fogadáson, amelyen a bolgár vezető azt bizonygatta a Szentatyának, hogy nem létezett "a bolgár szál". Erről később Mladenov, aki ma már nem él, emlékirataiban is említést tesz, mégpedig azzal a megjegyzéssel, hogy sikerült meggyőznie II. János Pál pápát, aki elismerte a bolgárok ártatlanságát. Georgi Eldarov azonban, mint szemtanú ezt nem erősítheti meg, hiszen a Szentatya ezzel kapcsolatban a kihallgatáson semmit sem mondott. Az egész egy háromperces epizód volt. Peter Mladenov könyvében leírta a saját verzióját, míg a Szentszék jelentését soha nem tették közzé.

Fabio Zavattaro, a RAI egyes csatornájának tudósítója, a műsor másik stúdióvendége arról számolt be, hogy 2002-ben, II. János Pál pápa bulgáriai apostoli látogatása során találkozott Zseljo Zselev volt bolgár államelnökkel, akinek számos kérdést tett fel a merényletre vonatkozóan. A beszélgetésből az derült ki, hogy 1990-ben, tehát a rendszerváltás idején a titkos irattár 1980-tól 1982-ig terjedő anyaga tűzvész következtében megsemmisült. Ez a magyarázata annak, hogy az összes többi titkos anyagot a szokásos ötven év helyett száz-százötven évre zárolták.

Arra a kérdésre, hogy Olaszországban miért nincs nagyobb visszhangja a Mitrohin-bizottság zárójelentésének, Laporta tábornok azt válaszolta: nem véletlen, hogy a merényletet éppen Rómában követték el. Olaszországban ugyanis termékeny talajra talált a nemzetközi terrorizmus, amelynek keleti és nyugati szálai, közel-keleti vonatkozásai mind a hírhedt Carlos kezében futottak össze. Jean Louis Bruguičre francia ügyész, a nemzetközi terrorizmus legkiválóbb szakértője - akinek érdeme, hogy Carlos ma Franciaországban tölti életfogytiglani büntetését - szintén a GRU-ban jelölte meg a pápa ellen elkövetett merénylet megbízóját. Olaszországban már a hetvenes évektől kezdve tevékenyen jelen voltak a KGB ügynökei, akiknek közreműködésével került sor Aldo Moro elrablására és meggyilkolására, tehát a terep már elő volt készítve a pápa elleni merénylet számára.

Mint ismeretes, a Lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete a merénylet évfordulója alkalmából bejelentette, hogy újrakezdi a nyomozást a kommunizmus bűneit feltáró vizsgálat keretében. Ugyancsak lengyel archívumokból származik a hír, hogy 1981. május 13-án a bolgár ügynökökön kívül a lengyel titkosszolgálat képviselői is jelen voltak a Szent Péter téren. Ezen források szerint II. János Pál pápa beiktatásának ünnepi szertartásán a hivatalos lengyel állami képviselőkön kívül jelen volt az a titkos ügynök is, akit később Jerzy Popieluszko atya, a Szolidaritás szakszervezet lelkészének meggyilkolásával vádoltak.

Fabio Zavattaro többször is találkozott az első szabad lengyel szakszervezet legendás vezetőjével, Lech Walesával, aki legutóbb februárban, Gdanskban, az általa vezetett intézetben fogadta az olasz újságírót. Az ekkor készült hosszú interjúban feltárul a lengyel történelemnek egy fontos fejezete, és kiderül: 1979 és 1982 között a szovjet hatóságok milyen közelről figyelték a lengyelországi eseményeket, a pápa látogatását, amely a történészek szerint is a vasfüggöny lehullását előidéző politikai földrengés nyitánya volt. Walesa az interjúban beszámolt arról a merényletről is, amelyet ellene kíséreltek meg elkövetni Rómában, 1980-ban. "Hihetetlen szerencsém volt, mivel előbb meg kellett volna halnom, mint a pápa" - mondotta a RAI tudósítójának Lech Walesa. Rómában, amikor II. János Pál pápa is fogadta a Szolidaritás elnökét, olasz kísérői esti városnézést javasoltak a lengyel vendégek számára. Mindnyájan elfogadták a meghívást, de Walesa az utolsó pillanatban lemondta a programot. A többieket álarcos fegyveresek támadták meg, és miután meggyőződtek róla, hogy a keresett személy nincs közöttük, szabadon engedték őket.

Hogyan vélekedett II. János Pál pápa az ellene elkövetett merényletről? - Andrzej Deskur, a nyolcvankét éves lengyel bíboros, Karol Wojtyla pápa régi jó barátja - sőt, krakkói bíboros érsek korában gyóntatója - a következőket nyilatkozta, felidézve a Szentatyával folytatott egykori beszélgetését: "Bárki legyen is a felelős a merényletért, szó szerint az ördögnek dolgozott - jelentette ki Wojtyla. - Miért nem kísérte figyelemmel a merénylő ellen folytatott bírósági eljárást? - kérdeztem, amire a pápa így válaszolt: Nem érdekel, mert a gonosz követte el a tettet. A gonosz pedig sokféleképpen szövetkezhet valaki ellen. Egyik módja sem érdekel" - emlékezett a pápa szavaira Deskur bíboros.

Piero Laporta tábornok, a Mitrohin-bizottság katonai szakértője szerint, ha II. János Pál pápa megnevezte volna a merénylet mögött álló erőket, katasztrofális háború tört volna ki, ezért is csodálatra méltó a Szentatya nagysága és életszentsége.

Annak ellenére, hogy maga a merénylet közvetlenül nem befolyásolja a boldoggáavatási eljárást, mivel nem következett be vértanúság, Slawomir Oder lengyel prelátus, az eljárás posztulátora arra mutatott rá, hogy a merényletet követő magatartásával II. János Pál az erények hősies fokon való gyakorlásáról tanúskodott. Ez megmutatkozott abban az irgalmas szeretetben, amellyel azonnal és őszintén megbocsátott eltévelyedett testvérének, aki az életére tört. Tudjuk azt is, hogy szenvedését az egyházért ajánlotta fel, mint ahogy ezt a merényletet követő vasárnapon, a Regina Coeli elimádkozásakor nyilvánosan meg is vallotta, megrendítve az egész világot. Ekkor is megismételte jelmondatát, Mária anyai oltalmába ajánlva életét és péteri szolgálatát. (VR)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu