Bátorítás Rómából

Magyar egyetemisták tapasztalatai a Nemzetközi Ifjúsági Fórumon

Megtapasztalni a Teremtő és alkotása öszszetartozását, Isten emberben való lakozását, a sokszínűségben való egységet, és az ugyanazon úton való reményteli haladást, belélegezni az egyház csendes erejét - ez volt számunkra a Nemzetközi Ifjúsági Fórum. A találkozót nyolcadjára rendezte meg a Laikusok Pápai Tanácsa, idén Rómában, március 31. és április 4. között. Témája: a fiatalok és az egyetem; tanúságot tenni Krisztusról az egyetemen.

Öt kontinens nyolcvan országából gyűltek össze az egyetemisták. Lélegzetelállító volt többek közt egy üzbég lánnyal beszélgetni, találkozni indiai, Srí Lanka-i, finn és macedón, libanoni és palesztin, spanyol, svéd és ír fiatalokkal. Afrika minden részéről voltak ott egyetemisták. A jelenlévők legtöbbje vezetője, illetve tagja egyetemi lelkészségnek, nemritkán katolikus szervezetnek vagy valamilyen közösségnek!

Naponta több előadást is hallgattunk arról, hogy mennyire segít az egyetem a keresztény felnőtté válásban, az igazság és szabadság valódi megtalálásában, a hit és racionalitás öszszehangolásában. Sokat beszélgettünk az egyetemeinken való saját keresztény jelenlétünkről, felelősségünkről és tanúságtevésünkről, illetve ebben való nehézségeinkről.

Nyolcan kezdték. Két év elteltével már ötszázan vannak!

Hallgatva afrikai, brazil, kínai egyetemista társainkat, ki kellett mondanunk, hogy Magyarország szinte a Paradicsom. Dél-Amerika, Afrika diákjai közül sokan csak egyszer esznek naponta, alig van közülük olyan, aki tanulás mellett ne dolgozna, akinek ne kellene szüleiről és testvéreiről gondoskodnia.

Ottlétünk alatt két afrikai fiatal is megkérdezte tőlem, hogy élnek-e még a szüleim. Nem tudom, mi volt meglepőbb: a kérdés maga, vagy az a természetesség, amivel feltették nekem. Gaudence (Ruanda) szülei a polgárháború áldozatai lettek, Egide (Burundi) szülei pedig AIDS-ben fognak hamarosan meghalni, apja már nem tud felkelni az ágyból. Tudtam én ezekről a gondokról, de személyesen találkozni olyan velem egykorú fiatallal, aki maga éli ezt át, lélekbevágó.

Éhes-kíváncsi kérdezősködésemre pedig mindegyikőjük válasza a Krisztusban való bizalom volt. Egide, megelégelve az egyetemén való folytonos etnikai összetűzéseket, imacsoportot szervezett. Nyolcan kezdték. Két év elteltével már ötszázan vannak!

Új párbeszédet kell kialakítanunk, szórnunk kell örömünket!

Minden egyes találkozás bátorítás volt számunkra, amelyet nehezen tudunk szavakba önteni. Nagyon nagy erő tudni, hogy nem vagyunk egyedül, hogy vannak keresztény társaink Vietnamban, és ugyanúgy imádkozunk, mint a türkmenisztáni fiú, akinek az országában a katolikus vallás be sincs jegyezve. Mindannyiunknak szólt a Laikusok Pápai Tanácsa elnökének, Stanislaw Rylko érseknek szavai: nekünk keresztényeknek hatalmas kincsünk van, melyet meg kell osztanunk! Az evangelizáció eszközei vagyunk, az egyetemisták különösen! Ma, ebben a nagyon fejlett, nagyon sokat tudó világban olyan szükség van hitünkre, mint még soha. Egyetemeinken felelősséget kell vállalnunk, mernünk kell kapcsolatba lépni társainkkal, tanárainkkal. Mernünk kell úgy kérdezni, úgy viselkedni, hogy értékeket közvetítsünk. Legyen bátorságunk ahhoz a tanárhoz járni, aki igazi mestere tanítványainak. Új párbeszédet kell kialakítanunk, szórnunk kell örömünket. Egyszerűen csak jónak kell lennünk és szakmánkban - legyen az bármiféle - képzettnek. Higgyük el: Isten tényleg él!

Azon a héten zajlott a XIX. Világifjúsági Találkozó is, így kétszer is találkozhattunk II. János Pál pápával! Virágvasárnap mi vittük a pálma- és olajágakat a Szent Péter téren. Nagyon közel voltunk a pápához, szív- és lábremegtetően közel. Az ő bátorítását hozzuk mindnyájatoknak:

"Ne féljetek, tegyétek bátran a dolgotokat, higgyetek Krisztusban! A pápa veletek van!"

Bodnár Ágnes és Ernyei Áron

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu