Ahol a világítótorony épül...

Nyílt nap a váci szemináriumban

A váci szeminárium minden év tavaszán egy alkalommal megnyitja kapuját az érdeklődő fiatalok és hozzátartozóik, kísérőik előtt. Az idei nyílt napon, április 24-én az egyházmegye huszonöt településéről több mint száz tizenéves, oltárszolgálatot ellátó fiú vett részt a délelőtti és délutáni programokon.

A főpásztor - leendő papjaival?

A meghívón és kitűzőn - amelyet a vendégeket fogadó kispapok adtak át a kapun belépő látogatóknak - egy világítótorony képe látható, utalva Jézus szavaira: "Így világítson a ti világosságotok az emberek előtt." A választható életutak sokféleségéről beszélgetett a kápolna padsorait megtöltő gyerekekkel Máthé György atya, az egyházmegye hivatásgondozással foglalkozó referense. Szükségünk van a világítótornyokra, mert nélkülük könnyen eltéveszthetjük a kikötőhöz vezető helyes utat. Nekünk, keresztény embereknek Isten ilyen világítótornyokat ad a papok személyében is, akik Jézus Krisztus világosságát terjesztik.

Miután a szünetben megpróbáltuk feldolgozni a kápolnában hallottakat, a kispapok vezetésével elindultunk, hogy megtekintsük a papnövendékek lakóhelyét. Kocsis Imre rektor atya is elkísért bennünket.

- Az a célunk, hogy ezek a fiúk jobban megismerjenek bennünket, lássák, milyen körülmények között tanulnak növendékeink. Szeretnénk felkelteni, illetve elmélyíteni az érdeklődésüket, hogy ne érje őket készületlenül, ha "meghallják" Isten hívó szavát. A felvételizők között mindig találkozunk olyan fiatalokkal, akiket az évenkénti nyílt napokon ismerhettünk meg.

Vannak, akik nagyon régi keletű képeket hordoznak magukban a papnövendékek mindennapjairól. Némelyek úgy képzelték el egy kispap szobáját, hogy abban nincs más, mint egy deszkából öszszerótt priccs, amelyen alszik, egy kopott térdeplő, amelyen imádkozik, egy lavór amelyben mosakszik, meg egy kereszt a falon... Most láthatták: a körülmények nem fényűzőek ugyan, de nincs itt semmi sivárság.

A folyosón két fiú beszélgetésének hangfoszlányait hallom: "Egész jó hely ez... láttad, a Szűz Mária képe mellett ott lehet Ronaldino fotója is... Biztosan szereti a srác a focit... Én is szeretem... Ha ez nem akadály, akkor jövök, mert gondoltam már rá, hogy pap leszek...

- Örömmel látom ezt a szép, barátságos környezetet - mondja Krizsán Jánosné, aki menyével együtt kísérte el a szemináriumi látogatásra Zoltánt, három fia közül a legkisebbiket. A mama és a sógornő Tatárszentgyörgyről érkeztek, Zoli a kecskeméti piarista gimnáziumból, ahol az idén érettségizik. Vizsgák után a váci szemináriumba szeretne jelentkezni.

- Kicsi kora óta már ilyen jellegű játékokat játszott, oltárt épített... Átlagosnak mondható vallásos család vagyunk. A két nagyobbik fiam már nős, unokám is született. Eljöttünk a nyílt napra, mert szerettük volna megismerni, milyen élet folyik itt, hová kerül a gyerek. Boldog vagyok, de a szívem is fáj egy kicsit, hogy a fiam pap szeretne lenni.

Az anyuka elérzékenyült szavait Zoli visszaemlékezése töri meg.

- Elsős voltam a gimnáziumban, amikor a nagy ünnepek előtti egyik bűnbánati liturgia után, hazafelé a buszon megérintett a papi hivatás gondolata. Mivel osztályfőnököm szerzetes, az is megfordult a fejemben, hogy az ő példáját követve én is piarista legyek... De inkább egyházmegyés pap szeretnék lenni! Szabadidőmben régebben doboltam, de szintetizátoron is játszom, most meg nyomom az orgonát, csak úgy magamnak...

Ebéd után játékos vetélkedőkön, sportfoglalkozásokon vehettek részt a fiatalok. Foci-, kosár- és ping-ponglabda pattogásától visszhangzottak a tornaterem falai. Mások az erőgépeken próbálták ki izomzatuk tűrőképességét. A tornateremben ismerkedtem meg Kantár Norbert ceglédi fiatalemberrel. Ő már "túl van" egy szakács-felszolgáló szakmunkásvizsgán, és jelenleg a kazincbarcikai szalézi iskolában szeretne érettségit szerezni. Négy éve gondolkodik már, azóta erősödik benne a hivatás. Környezetének saját életvezetésével szeretne példát mutatni. Osztálytársai - az első évek nehézségei után - elfogadták döntését.

- Talán egy kicsit fel is néznek ránk - mondja -, mert az osztályból kettőnket is meghívott az Úr. Szabad időmben kirándulni szoktam. Öten vagyunk testvérek. Sok időt töltök a két kisebb öcsémmel, szeretek velük játszani, beszélgetni. A szüleim támogatták elképzeléseimet, igyekeztek, hogy megfelelő nevelést kapjak további terveimhez.

A csoportos és négyszemközti beszélgetések során sok mindenről szó esett. A kispapok megpróbáltak a szélsőségesnek tűnő, de a fiatalokat érdeklődő kérdésekre is választ adni. A reggeli ébresztő csengő hangtól kezdve - ami lehet gregorián dallam és popzene is - a kulturális programokig, a hazatérés gyakoriságáig, a "csajozásról", a hajviseletről, a "bulizásról", a mobiltelefon használatáról kérdezték a fiatalok - egyebek mellett - a növendékeket.

A délutáni szentmisére Beer Miklós megyés püspök várta a vendégeket. Felidézte gyermekkori élményeit, a maga találkozását az emmauszi tanítványok történetéből ismerős "ismeretlen kísérővel", aki - mint később kiderült - szintén "világítótorony" volt: egy igaz papi ember a Jézus felé vezető úton.

A főpásztori szentmise után a fiatalok hazavitték lelkükben azokat az élményeket és gondolatokat, amelyeket a nap folyamán kaptak. A szeminárium vezetői pedig abban bíznak, hogy jövőre vagy egy következő alkalommal a mostani vendégek közül néhányan már házigazdaként fogadják társaikat.

Szöveg és kép: Cser István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu