Szentírás-magyarázat

Az Atya aklában

(Jn 10,27-30)

A negyedik evangélium megírásakor a jeruzsálemi templom már jó húsz éve romokban hever. De János lelkében még elevenen él az emlék: a templomszentelés ünnepe, Salamon tornáca és a Jézust hallgató tarka sokaság - barátok és ellenségek.

A templom épületét és az előtte lévő áldozati oltárt három udvar övezte. A belsőbe csak a körülmetélt zsidó férfiak léphettek be. Ehhez csatlakozott az asszonyok udvara, legkívül pedig egy oszlopcsarnokkal körülvett tágas tér: a pogányok udvara. A keleti oldalon húzódó, kettős ívű árkádsort a hagyomány szerint Salamon király építette. Itt tanítottak a rabbik, itt hallgatta és kérdezte őket a tizenkét éves Jézus. A Mester nyomában Péter is itt prédikált a néphez (ApCsel 3,11), ez volt az első tanítványok gyülekezőhelye Jézus mennybemenetele után. (ApCsel 5,13)

A templomszentelés ünnepe - héberül: hanukka - a mi november-december hónapunkra esik. Nyolc napon át ünnepelték, hogy Kr. e. 165-ben a megszálló pogány szírek kiűzetése után, a Makkabeusok szabadságharca végén megtisztították a templomot a bálványoktól, és meggyújtották a nyolckarú gyertyatartót, a hanukkamenórát. A diadal emlékére a házak előtt is fáklyákat gyújtottak. Az ünnep fényét azonban beárnyékolta a tudat: a szírek után most a pogány rómaiak fennhatósága alatt élnek. Majd a Messiáskirály fogja felszabadítani a népét. Ha Jézus az, mondja meg nyíltan, és elkezdik a szabadságharcot. De ő másféle követőket kíván, mert az országa nem ebből a világból való. (Jn 18,36)

Jézus mindig a hallgatók életéből veszi a hasonlatait, példabeszédei anyagát. Itt, a templomi környezetben furcsának találhatjuk a pásztorság emlegetését. De a fallal és oszlopokkal körülvett templomudvar mintegy az Atya karámja. A falusi juhászok a saját nyájukat, vagy a béresek egy-egy gazdag földbirtokos más-más legelőn őrzött állatait fallal övezett közös akolba terelik be éjszakára. Innen szólítják ki reggel a pásztorok a maguk bárányait sajátos hangjelzéssel. Nálunk a juhász a nyáj mögött megy, és az okos puli segítségével terelgeti a jószágot. De a Jordán vidékén a pásztor megy elöl, és hívogatja őket. Éjszaka, míg a béresek alszanak, a gazda legbátrabb fia őrzi a juhokat, ő élvezi atyja bizalmát és tekintélyét.

Jézus tekintélyét csodákkal erősítette meg a Mennyei Atya. Aki az ő nyájából való és "füle van a hallásra", az követi a Fiút, a jó pásztort. Azonban a "kalapácsos" Makkabeusok rajongóinak fülében - a név ezt jelenti - a bosszú- és diadalvágy pörölycsapásai elnyomják az Atya szelíd szavát: "Ez az én szeretett fiam, aki a megroppant nádszálat nem töri ketté" (Iz 42,1-4, Mt 12,18-21). Mert miféle Messiáskirály, Isten fölkentje az, aki arra biztat, hogy imádkozzunk a rómaiakért, s ne az istennyilával átkozzuk meg a gonosz ellenséget? Ráadásul még isteni tekintélyt is követel magának! Köveket ragadnak, hogy megtorolják a gyalázatos istenkáromlást. Salamon utóda emigrál, kivonul királyi csarnokából: még nem jött el az ő és a sötétség órája.

Kuklay Antal

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu