Kály-Kullay Károly

A szeretet szegényei

A nyugati világ mételye; korunk pestise; lassított öngyilkosság; a modernitás járulékos járványa; kataklizma; a szervezett bűnözés extraprofitot eredményező üzlete; drogbárók uralma; drogháború, nemzethalál... Néhány kifejezés, amelyet olvasva-hallva a tehetetlenség, a félelem és a reménytelenség érzete kerítheti hatalmába az embert az úgynevezett drogproblémákkal kapcsolatban.

A legális és illegális drogokhoz való viszony évezredek óta a folyamatosan változó közvéleményt, a vallási előírásokat, a kiváltott probléma súlyát, nagyságrendjét, a tiltást vagy éppen a megengedhetőséget tükrözte.

Mi számít legálisnak, illegálisnak vagy tiltottnak? Milyen törvények, előírások szabályozzák, szankcionálják a fogyasztást? Milyen viszonyt kell kialakítani a használókkal szemben? Íme csak néhány szempont a több ezer éve tartó folyamathoz...

Egy bizonyos társadalmi problémára adott válasz, így az egyházak válasza is egyéni, egymástól elszigetelt hivatásokkal kezdődik, majd a közösségi elkötelezettséggel folytatódik. Sok névtelen hős, számtalan kudarc, sikerek, majd egyre tisztuló, tapasztalatokra épülő válaszadás után jelenhet meg az elméleti, rendszerszemléletű, tudományos igényű leírás.

Hazánkban 2000 nyarán a kormány, majd decemberben az országgyűlés is - teljes konszenzussal - elfogadta a Nemzeti Stratégia a kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében című dokumentumot. Ez az országgyűlési határozat - rövid, közép- és hosszú távon - tíz évre határozza meg az ország cselekvési programját.

A stratégia általános jellemzőjeként elmondható, hogy a kábítószer-jelenség értelmezési modelljei közül a sokszempontú (multidiszciplináris), a probléma befolyásolása tekintetében pedig a kereslet- és kínálatcsökkentés egyensúlyára építő megközelítést fogadja el.

2002 januárjában az Ifjúsági és Sportminisztérium a hazai egyházak, vallási közösségek delegáltjainak részvételével a Parlamentben egész napos konferenciát szervezett. E találkozó célja a Nemzeti Stratégia szellemiségének, kereteinek megismerése, illetve az egyházak aktivitásának fokozása volt, annak reményében, hogy a stratégiai gondolkodásmód segítségével az egyes egyházak, elsősorban a történelmi, valamint a kisegyházak saját drogstratégiát készítenek.

Az alábbiakban - a már megvalósult kezdeményezések említése mellett - egyházunk e téren elvégzendő feladataihoz szeretnénk felsorolni néhány szempontot, javaslatot.

A Katolikus Karitász Rév-intézményei - a pszichoszociális ellátás nagyon fontos bázisai - mára már országosan ismertté váltak. Sajnos finanszírozásuk bizonytalansága, a teljes pszichoszociális rendszer egyházon belüli kiépítésének megtorpanása nem teszi lehetővé, hogy valós hálózatban tevékenykedjenek. A közösség építése, ápolása, az előítéletek lebontása, a hívők megismertetése a szenvedélybetegségek mélységével, összetettségével egyaránt feladatot jelent számunkra.

A katolikus iskolák prevenciós, egészségfejlesztő tevékenysége esetleges. Szükséges a pedagógusok, hittanárok, lelkészek képzéseken és továbbképzéseken való részvétele, általuk pedig a szülők, tanulók, illetve a plébániai csoportok, közösségek felkészítése ezen a területen.

Az idei esztendőben hazánkban valószínűleg elindul két katolikus rehabilitációs intézet, mely drogosokkal foglalkozik. A csaknem két évtizedes késés ellenére a remény és a bizalom jele mindkettő. Az erőgyűjtés, a szervezés és a gyakorlati munka során ezeknek az otthonoknak az elhivatott leendő pap vezetői támaszkodtak-támaszkodnak a nemzetközi tapasztalatokra, valamint a magas szintű szakképzettségre. További intézmények indítása, valamint a már működők munkájának széles körű megismertetése, támogatása egyszerre jel és példa lehet mindannyiunk számára.

A szenvedélybetegségek a családban kezdődnek, így a változás, a gyógyulás is az egész család megújulását jelenti. A családpasztorációval foglalkozó papoknak, hittanároknak meg kell ismerniük a szerhasználatból fakadó családi konfliktusok folyamatát, a családkonzultáció alapjait, saját kompetenciájukat.

Az eddig felsorolt lehetőségeket, valamint a kábítószer-probléma jövőbeli egyházi vállalását az Egyház, kábítószer, drogfüggőség című vatikáni pasztorációs kézikönyv (magyarul most jelent meg az Új Ember kiadásában), valamint a Nemzeti Stratégia alapján elkészítendő egyházi stratégiai dokumentum foglalhatja egységbe. (Az említett kötetről recenzió olvasható lapunk 6. oldalán.)

Mindez mire jó? Mi közünk hozzá? Befejezésül álljon itt a papok és világiak számára egyaránt ajánlott vatikáni pasztorációs kézikönyvből egy idézet, amely talán szkeptikus testvéreinket is meggyőzheti arról, hogy a kábítószer-probléma hitből fakadó megközelítése is a Mesterünkhöz vezető utat jelenti: "A Krisztus követésére elszánt ember kötelessége, hogy elvigye az Örömhírt a szegényeknek (Lk 4,18-19), minden szegénynek, megkülönböztetés nélkül. A kábítószerfüggő ember a szeretet szegénye, mert nem tudja tisztelni önmagát és az életet. Rossz képet alakított ki magáról és a társadalomról. Pedig ťaz ember képtelen szeretet nélkül élni. Magára marad, érthetetlenné válik önmaga számára, értelmét veszíti az élete, ha szeretetet nem kap, szeretetet nem talál, nem vehet benne részt és nem sajátíthatja el a szeretetet. Ezért adja a megváltó Krisztus az embernek az ember teljes kinyilatkoztatását. És ez - lehet mondani - a Megváltás misztériumának emberi oldala.Ť"

(A szerző a Sziget Droginformációs Alapítvány vezetője)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu