Bulizunk

Vannak öngyilkosjelölt szülők: hirtelen elhatározás nyomán meghívják gyermekeik barátait és osztálytársait. Így tett a lányom is. Az esemény bekövetkezése előtt azonban azt véltem látni, hogy aggodalom felhőzi el arcát. Tíz- tizenkét kisgyereket féken tartani - nos, nem tartozik a legegyszerűbb dolgok közé.

Ám az ilyen események mégis fontosak, mert arra tanítanak, hogy az életben van még barátság, jóízű együttlét, az egymást megértők közössége. Aki így nevelődik, alighanem életre szólóan megtanulja ezt. Még akkor is, ha a hétköznapi életben fakulnak a kölcsönösség érzései.

Márai Sándor egyik legemlékezetesebb könyve, a Föld, föld... bevezető fejezetében leírja, miképp ünnepelték 1944-ben Sándor napját. Az olvasó hallani véli, amint a vendégek távozása után a megszálló német tankok dübörögnek föl a Várba. Ez a társaság soha többé nem ült egy asztalnál. Szétszórta őket az ostrom, a háború. De az együttlét, a beszélgetés emléke megmaradt.

- Neked vannak barátaid? - kérdi Andris, miután kifaggattam a "bulin" történtekről.

- Vannak. S ha összejövünk, olyan, mint az ünnep.

- Ti is kiabáltok? A mama azt mondta, hogy az első órában elviselhetetlenül ordítottunk.

- Nem. Mi nem. Igaz, nem politizálunk. Inkább örülünk egymásnak.

Andris tanácstalanul szemléli az elegáns ruhában pompázó mackót.

- Mondd, ha a felnőttek politizálnak, miért kiabálnak?

Erre nem tudok válaszolni. Manapság tényleg egész váratlanul csapnak föl az indulatok lángjai.

- Még csúnya szavakat is mondanak egymásnak.

Hallgatunk. A példamondásról merengek.

- Amikor Jézus borrá változtatta a vizet, akkor is sokan ünnepeltek. De nem kiabáltak.

- Ők nem, Andris. Tudod, ha valaki kiabál, néha azt leplezi, hogy nincs igaza.

- Látod, nagypapa, te a múltkor kiabáltál velem, mert bevágtam az ajtót.

- Féltem, hogy kitörik az üveg. Szerinted nem volt igazam?

- Hááát... De nagyon kiabáltál. Megijedtem.

Kicsit szégyenkezem. Megijeszteni mégsem kellett volna. De amikor akkorát vágott azon a szerencsétlen ajtón!

Andris közelebb húzódik.

- Nekem az osztályban sok barátom van. Néha bélyeget cserélünk, néha focizunk. Ha gólt rúgok, akkor én is kiabálok.

- Az más. Akkor örülsz.

- És mondd, amikor az a nagy botrány volt, és az egyik drukker azt mondta utána, hogy jó kis buli volt, az ugye, nem igaz?

- Nem. Az igazi buli nem ilyen. Az olyan... olyan... - Nem tudom befejezni. Megjelentek előttem a bulizó gyerekek, akik talán felnőttként is szeretik majd egymást. Kár, hogy csak "majd".

Rónay

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu