Újabb szalézi boldogok

II. János Pál pápa április 25-én boldoggá avatta Don August Czartoryski szalézi szerzetest, Suor Eusebia Palomino Segítő Szűz Leányai nővért és Alexandrina Maria da Costa világi szalézi munkatársat. A Szalézi Család karizmatikus lelkületének, az örömteli, teljes önátadásnak hirdetői az új boldogok - a teljes élet feltétel nélküli nagylelkű átadását hirdetik, s rávilágítanak a szentté válás különböző útjaira.

A száműzött lengyel herceg, Augustus Czartoryski 1858. augusztus 2-án született Párizsban. Hatévesen elvesztette édesanyját. Tíztől tizenhét éves koráig a francia fővárosban, illetve Krakkóban tanult. Az ifjú hercegre nagy befolyást gyakorolt tanára, Joseph Kalinowski karmelita szerzetes. Don Boscót Párizsban ismerte meg, s az ifjú herceg édesapja akarata ellenére a szalézi szerzetesi hivatást választotta. XII. Leó pápa ajánlásával kérte felvételét a rendbe. Czartoryski huszonkilenc évesen kezdte teológiai tanulmányait, és ő lett a legszerényebb novícius. Pappá szentelésén családja nem volt jelen: mindent megkíséreltek, hogy rávegyék a rend elhagyására.

Korábbi tüdőbetegsége kiújult. 1893. április 9-én, húsvéthétfőn halt meg Alassióban. "Milyen csodálatos húsvét!" - ezek voltak utolsó szavai. Földi maradványai jelenleg a lengyelországi Przemyslben nyugszanak.

Eusebia Palomino 1899. december 15-én Cantalpinóban, egy kis spanyolországi faluban látta meg a napvilágot, szegény munkáscsalád gyermekeként. Elsőáldozásakor az eucharisztiában jelen levő Jézus iránti átható szeretet lángja gyulladt fel szívében. Ez segítette, hogy túltegye magát minden nehézségen, és szalézi nővérként teljesen Istennek szentelje életét. Kitűnő szakácsnő volt, és nagyon szerette a fiatalokat. A gyermekek és szüleik is rajongtak érte. 1931-ben a spanyol forradalom előestéjén Eusebia felajánlotta magát áldozatul Spanyolország megmentéséért és a vallásszabadságért. Isten elfogadta áldozatát. Három évig tartó súlyos, fájdalmas betegség után 1935 februárjában hunyt el. Földi maradványai Valverdében nyugszanak.

Alexandrina Maria da Costa a portugáliai Balasárban született 1904. március 30-án. Őt nevezik a Szalézi Család gyöngyszemének. Tizennégy éves korában, hogy megőrizhesse női tisztaságát, kiugrott egy ház ablakán. Megbénult, és élete végéig ágyhoz volt kötve. Sokáig imádkozott gyógyulásért, de amikor felismerte, hogy hivatása a szenvedés, teljességgel belenyugodott Isten akaratába. Évekig minden pénteken átélte Jézus szenvedéseit. 1942-től 1950. október 13-án bekövetkezett haláláig nem evett és nem ivott semmit, egyetlen tápláléka az eucharisztia volt. Erős kapcsolat fűzte a Szalézi Családhoz, életét és szenvedéseit a fiatalság lelki üdvéért ajánlotta fel. Kívánsága szerint sírjára ezeket a szavakat írták: "Bűnösök, ha testem pora segíthet abban, hogy megmeneküljetek, gyertek közelebb, lépjetek rá, tapossátok a lábatokkal addig, amíg el nem tűnik. De ne vétkezzetek, és többet ne bántsátok Jézust!"

Lengyel Erzsébet

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu