Liturgia

Halálból való élet

Halálodat hirdetjük, Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz - kiáltjuk minden szentmisében az eucharisztiában jelenvaló Krisztusnak. Szentmiséről szentmisére az ő halálát hirdetjük mindaddig, amíg eljövetelével egykor majd mindent be nem teljesít.

Amikor ezt kiáltjuk: "halálodat hirdetjük Urunk", liturgiáinkban az Istennek átadott életet ünnepeljük, hisz az Atya akaratához mindvégig hűséges Istenfiúra tekintünk, tudatosítva azt, hogy elkötelezett élet nem lehetséges áldozat, újra és újra való meghalás nélkül.

Keresztségünk, mely egyszerre Krisztus halálában való megmerítkezés és feltámadt életének befogadása, ezen az úton indított el mindannyiunkat. Krisztus testének, az egyháznak tagjaként a szentmisékben a saját, Jézussal együtt való meghalásainkat és jövendő halálunkat is meghirdetjük egyben, amit az ő kegyelméből életünk megújulása követ. Isten ügyéért nap mint nap csetlő-botló elkötelezettséggel küzdő lelkünk megújul a hitvallás és a liturgikus ünneplés által.

Húsvét negyedik vasárnapján, a jó pásztor vasárnapján a papi és szerzetesi hivatásokért imádkozunk. A hívő közösség vezetésének szolgálatát a kezdetektől különleges isteni meghívással és megbízatással rendelkezők végezték. Az Istennek szentelt élet közösségi formája, a szerzetesség a kezdeti időktől ugyancsak igen nagy értéket jelentett az egyházi közösség életében.

Ezen a vasárnapon a kispapok és szerzetesnövendékek a különböző plébániai liturgiákon szolgálván jelenlétükkel és tanúságtételükkel hívnak fel mindannyiunkat a papi és szerzetesi hivatásokért való imádságra. Fiatalok és idősek előtt nyilvánvalóvá teszik: a szolgálati papságra, illetve a szerzetességre Isten mindig a hitben élő normális emberekből választ ki és hív el egyeseket.

"Feltámadt a jó pásztor, aki életét adta juhaiért, és meghalt az ő nyájáért, alleluja" - hirdeti szentmisénk áldozási éneke. Krisztus egy személyben lett a főpap és a bárány, az oltár és az áldozat. Meghalás és új élet, szolgálat és élet szorosan összetartoznak, mind a királyi és szolgálati papság, mind a szerzetesség életállapotában.

Kizárólag akkor érdemes ezek szétválasztására törekedni, ha hiteltelen, üres életre és lélektelen liturgikus ünneplésekre vágyunk.

Káposztássy Béla

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu