A HÉT SZENTJEI

Május 2.

Szent Atanáz püspök

Isten szellemi, romlást és anyagot nem ismerő Igéje a mi világunkba jött, bár előzőleg sem volt távol: soha nem volt a világnak egyetlen olyan része sem, amelyből hiányzott volna, hiszen Atyjával együtt létezve mindent mindenütt betöltött.

Eljött hozzánk jóságában, s mintegy felfedte magát előttünk. Megkönyörült emberi nemünk nyomorúságán, megindult a mi romlásunkon, s nem tűrve, hogy eluralkodjék rajtunk a halál - nehogy elpusztuljon a teremtmény, és nehogy meghiúsuljon Atyjának embert alkotó tevékenysége -, ő maga is olyan testet vett fel, amely nem különbözik a miénktől; és nem csupán csak jelen akart lenni ebben a testben, és nem is csak valami jelenés akart lenni.

Ha ugyanis csak látszani akart volna előttünk, nyilvánvalóan más, valami dicsőbb testet is felvehetett volna; ő mégis a mi testünket öltötte magára.

Amikor ezt a magára vett testet halálában tiszta, szeplőtelen és véres áldozatként felajánlotta és önmagát másokért feláldozta, a halált a hozzá hasonló emberektől is elűzte.

Ezek után a halál rontásának már nincs semmi ereje az emberek felett, hála az Igének, aki az egy test révén bennünk lakik.

(Szent Atanáz püspök szónoklataiból)

Május 7.

Boldog Gizella királyné

Ami a magyar népet leginkább megindította és a keresztény élet elfogadására bírta, az Szent István példás vallásossága és ennek megfelelően életmódja volt. Ehhez járult családja kimagasló példaadása, amelyet hitvese, Boldog Gizella és fia, Szent Imre nyújtott. Így történt, hogy az a nép, amelyet egykor "a keresztények ostorának" tartottak, a hithirdetők munkája révén olyan nemzetté vált, amely mint a kereszténységnek századokon át hűséges követője, a hit bátor védőjének kitüntető nevét érdemelte ki.

(VI. Pál pápa apostoli leveléből)

Gizella királyné 980 körül született Regensburgban, a bajor hercegi családból. Szent Wolfgang püspök nevelte, majd a gandersheimi kolostorban tanult, és apácának készült. Amikor Géza fejedelem 996-ban fia, István számára feleségül kérte, igent mondott, és vállalkozott Istvánnal együtt a magyarság megtérítésének szolgálatára. Gyermekei közül csak Imre érte meg a felnőttkort. Veszprémben apácakolostort alapított. A hagyomány neki tulajdonítja az arannyal hímzett koronázási palástot és a pápának ajándékozott miseruhát. Élete István király halálával válságosra fordult. Birtokai egy részét elkobozták, őt magát a veszprémi kolostorban felügyelet alatt tartották. Végül 1045-ben III. Henrik hadseregének segítségével elhagyta az országot. Passauban, a niedernburgi kolostorban előbb egyszerű bencés szerzetesnő, majd apátnő volt. Halála (1060 körül) után rövidesen szentként kezdték tisztelni, de szenttéavatási eljárása csak 1911-ben kezdődött meg.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu