Életigenlők

Egy mondat visszhangzik bennem, s egyre hangosabban, ahogy május első vasárnapja felé pörögnek a naptár lapjai. Madách Imre drámájának utolsó mondatai közül való. "Anyának érzem, oh, Ádám, magam."

A minden nyomorúságon felülemelkedő, minden tragédián túllátó örök bizakodás néz itt farkasszemet a jövőtől rettegő, s a maga erején túl nem látó, de abban sem igazán bízó kétségbeeséssel. A józan ésszel várható ellenére is remélő derű áll szemben a feléje nyújtott kezet megragadni képtelen levertséggel. "Tudom, fel fog mosolyogni arcod, Ha megsúgom" - mondja Éva, de Ádám képtelen mosolyogni: "Uram, legyőztél. Ím porban vagyok; (...) Emelj vagy sújts, kitárom keblemet."

A küzdeni akarásba öltözött élet néz itt szembe a minden mindegy gyűrött gúnyáját felöltő pusztulással. S Éva édeslányaiban az élet - miként kétezer esztendővel ezelőtt is - legyőzi a halált. Legyőzi azóta is, legyőzi ma is. Éva édeslányait nem vakítja el a hamis fényhozó. Éva édeslányait hiába környékezi meg Lucifer, a szemkápráztató, csalfa világosság.

Őrájuk tekintünk ma. Őket tiszteljük meg a mai nappal.

Isten áldja meg azokat, akik képesek igent mondani az életre. Azokat, akik megkapják és felismerik hivatásukat: akik valóban anyának érzik magukat, és teljes elméjükkel akarják is, amit a szívükkel éreznek.

Az odaadás és a bátorság embereit köszöntjük. Azokat, akiknek volt merszük dönteni: dönteni saját maguk odaajándékozásáról.

Isten áldja meg azokat, akik nem saját anyaságukban, hanem az emberiség lassú elanyátlanodásában látják az ember tragédiáját. Hogy az édesanyák többnyire nem az emberiségre, hanem saját gyermekeikre tekintenek? Igen, minden bizonnyal. Gyermekeikre tekintenek, s közben - lehet, nem is végiggondolva - az egész emberiséget teszik jobbá. Hiszen ahogy minden bűn az emberiség közös vétkét súlyosbítja, minden életigenlő cselekedet mindnyájunk együttes igenjének súlyát növeli.

S miként a közös nemekben, az együttes igenekben is nagy szerep juthat Ádám fiainak. Míg Éva édeslányait köszöntjük, ne feledkezzünk meg azokról sem, akik fel tudnak nőni a felelősséghez, s gyilkolás és teremtés közül ez utóbbit választják. Igen, áldott az a férfi, aki engedi, hogy Éva édeslánya anyának érezze magát. Aki tudja, hogy a körös-körül vibráló luciferi csalóka fények annyi minden másnak szeretnék láttatni Éva lányait. S aki büszke társa hivatására.

Édesanyám, köszönöm, hogy vagyok. Édesapám, köszönöm, hogy lehetek. Istennek legyen hála értetek.

Balázs István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu