A munka becsületéről

"Amióta anya titkárnő, nincs nálunk vacsora"

Felnőtt egy nemzedék hit, erkölcs és példaképek nélkül.

Tóth Istvánné, a Kaposvári Egyetem Csokonai Vitéz Mihály Pedagógiai Főiskolai Karának adjunktusa erkölcsfilozófiai szemináriumán arról számolt be, hogy a mai általános iskolások egy része felnőtt korában legszívesebben munka nélkül tengne-lengne. A gyerekekkel folytatott beszélgetésekből az is kitűnt, hogy rendkívül vonzó a milliomos semmittevők világa.

A legtöbb diák bankárnak, jól menő ügyvédnek, plasztikai sebésznek, sztárnyomozónak, építésznek, ingatlanügynöknek állna, s a modellek és a stewardessek foglalkozása is felettébb vonzó.

A tanárnő - aki a Tanárképző Egyesület Országos Elnökségének is tagja - hat éve kezdte el vizsgálatát tíz pedagógusjelölttel a kaposvári, illetve a Balaton-parti iskolák nyolc-tizennégy éves diákjainak körében. Már a kezdetekkor feltűnt: a megkérdezett kétszáztizennégy tanuló jelentős hányada nettó százezer forint alatt sehol nem vállalna munkát.

A gyerekekkel folytatott beszélgetésekből kitűnt, hogy döbbenetes a valóságshow-k romboló hatása, ugyanis azt látják, hogy az üresfejű, értéktelen, durván beszélő, útszéli módon viselkedő alakok sztárokká válhatnak, s ehhez mindent megad a televízió. Azt mondják: ezekben a helyzetekben nem viselkedik másként a főiskolás, mint a munkanélküli. Az állatorvos, a tanár öt-tíz év alatt nem keres annyit, amennyit a győztes kap a bezártságért, a dőzsölő semmittevésért, a kukkolhatóságért.

A megkérdezett gyerekek ötvennyolc (!) százaléka nem rajong a napi nyolcórás munkáért. Beérné négy-hat órával, de azt is inkább kötetlenül, hiszen ekkor nem kell időre beérni a munkahelyre, s időre végezni.

A munka tehát a tizenévesek körében amolyan szükséges rosszként jelenik meg, s az, aki végigdolgozza az életét, sajnálatra méltó. A gyerekek szerint tudni kell élni, élvezni az életet. Igaz, azt is megjegyezte az egyik: amióta édesanyja egy német-magyar vegyesvállalat titkárnője, esténként nincs náluk vacsora, mert későn jön haza. Az a heti "családi" program, hogy anyuka kétszer fitnessterembe, egyszer a kozmetikushoz, egyszer a fodrászhoz megy, egyszer meg a szoliba. Hétvégenként pedig a "plázában shoppingolnak..."

Egyre több olyan gyerek kerül az iskolába, aki nem tudja, mit csinál a szabó, a szűcs, az asztalos, a mészáros, a kovács, a molnár - állítja Tóth Istvánné. Nincs az olvasókönyvekben lakatos, rendőr, tűzoltó, pénztáros, könyvkötő, varrónő, cipész, kőműves, tetőfedő.

Elgondolkodtató mindaz, amit a kiskamaszok az életről, a munkáról megfogalmaztak. Együttes cselekvési program kell. Döntéshozóktól, tanítóktól, tanároktól, tantárgypedagógusoktól és tankönyvíróktól, szülőktől, valamint médiaszakemberektől egyaránt. A tanárnő állítja: kormányzati elgondolás sincs arról, hogy milyen iskolákat kellene preferálni ahhoz, hogy a munka világát helyesen ítéljék meg a gyerekek, és mely tanórákon essen szó e fő tevékenységi formáról.

Az sem lehet vigaszunk, hogy egyes színesfém-felvásárló családban cseperedő lurkók szívesen vinnék tovább apjuk szakmáját. Az Európai Unióban ugyanis hulladékudvarok vannak...

Lőrincz Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu