|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Egy pap a képzeletbeli tájon túl Földi útja hosszú volt, bár a vége igencsak hepehupás. Muszély Viktor kilencvenegy évet élt.
A temetésére invitáló gyászjelentés távirati stílusban ismerteti pályájának állomásait. 1913-ban született Erzsébetfalván, 1937-ben szentelték pappá Vácott, majd hitoktatóként, káplánként, lelkipásztorként, kórházlelkészként működött Kiskunhalason, Budapesten, Kartalon, Csongrádon, Dunaharasztiban, Kiskundorozsmán, Szolnokon és Harkakötönyben. 1987-től püspöki tanácsos volt, 1989-ben vonult nyugállományba, 1993-ban kapott tiszteletbeli kanonoki címet. S még egy röpke mondat szerepel a felsorolásban: művészi tevékenységet is folytatott. E "mellékes" művészi tevékenység tartalmát szemlélve elénk tárul egy másik életmű. Az ismerősei elmondása szerint áldozatkész, fáradhatatlan igehirdető és kórházlátogató lelkész több száz, vegyes technikával készült képet hagyott maga után. Ceruza- és tusrajzok, akvarellek és olajfestmények láthatók kiállításismertető füzeteiben. Bámulatos, hogy minderre hogyan jutott ideje! Első tárlata Szolnokon volt, nyolcvankét éves korában. Egy utcai rablótámadásban megsérült, s a bordatörés, illetve az azt követő bokatörés szobafogságra kényszerítette. Akkor rendezte össze a kiállításra való anyagot. Aztán még tizenegy tárlaton mutatkozott be, többek között Lakitelken, Budapesten, Kiskunhalason, Érden, Gyálon. Evangelizált és alkotott. Vasmisés jubileumán, 2002-ben pápai áldásban részesült. De ekkor már sokat betegeskedett, visszavonultan élt Máriaremetén. A jó pap, a kiváló portrézó és tájképfestő, Muszély Viktor most elment. Ahogy az egyik kiállítási katalógusban írja: sokáig a legkedveltebb témája volt a képzeletbeli táj. S íme hát eljutott arra a tájra, mely minden képzeletet felülmúl... Wessely
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|