Uj Ember

2004.03.28
LX. évf. 13. (2903.)

Megjelent
az Adoremus
áprilisi száma

Főoldal
Címlap
A pápai nuncius az Új Emberben
Erdő Péter párizsi konferenciabeszéde
Ahol a Szűzanya vérrel könynyezett
Egyházmegyei zarándoklat Győrben
Esély az "esélyegyenlőség" korrigálására
Merény...
Lelkiség
"Többé ne vétkezz!"
Szentírás-magyarázat
Előre nézni
Homíliavázlat
Elfedve, de nem elfelejtve
Liturgia
A HÉT SZENTJEI
Paolai Szent Ferenc remete
Istenem és mindenem
Bűnbánat
A hét liturgiája
Az áprilisi imaapostolság szándékai:
Katolikus szemmel
Keresztények a Szentföldön
A gyógyítás végnapjai
Hol beszélt a "gyenge költő"?
Élő egyház
Hittanverseny a Lakitelki Népfőiskolán
Evangelizálás - terített asztalnál
Az Alpha-módszer az egyházzal ismertet meg: emberközelből
Kommunikáció
Gratulálunk!
Élő egyház
Újságírók a világból - Magyarországon
Fórum
Beszéljünk írókról!
Rá a kereszt árnyéka esett
Könyvespolcra
Lehet-e orvosi lexikon a Biblia?
Az Olvasó írja
Az iskolanővérek anyai szíve
Fórum
Az egyházközségi nővéreket elfelejtették föloszlatni
Fórum
Húsvéti úton jártak...
KISKÖZÖSSÉGEK - A DIKTATÚRA IDEJÉN
EU-csatlakozásunk és a kereszténydemokrácia
Interjú Kovács K. Zoltánnal, egykori kereszténydemokrata képviselővel
Fórum
Áprilisi levél
HÍVOM A CSALÁDOKAT
Szeretete határtalan határa volt Gölle
Újratemetik Fekete Istvánt
Ifjúság
A mátrix már a spájzban van
Euro-próba V.
Brüsszeli tanulmányutat nyert a győztes csapat
Mérföldkövek
Hangulatjelentések
Gyerekmaros-rajzpályázat
Programajánló
Az informatika és az internet védőszentjének emléknapján
Rejtvény
Kultúra
Ráérezni a görög lelkületre
Az orosz ortodox egyházi kultúra napjai
Fesztivál itt, fesztivál ott
A főváros és Miskolc nemes "vetélkedése"
Három Stabat Mater
Kaland a kispadon
Paletta
Mozaik
Szalézi szivárvány
Beszámoló a Magyar Szalézi Tartomány káptalanjáról
Csízike
Egy pap a képzeletbeli tájon túl
Boldog Batthyány-Strattmann László-dombormű Rómában
Focidöntő az Aranycsapat emlékére
Buzánszky Jenő: "Bennetek is lobogjon a tűz!"

 

Az Olvasó írja

Az iskolanővérek anyai szíve

Mint a kiskunfélegyházi Constantinum egykori növendékét, sok kedves emlék rohant meg, mikor az Új Ember március 7-i számában egy szívmelengető cikket olvastam. Valóban, a nővérek "anyaszívvel" voltak a kislányok iránt.

Az én osztályomból negyvenen voltunk bentlakók, az ország minden tájáról. Mindnyájunkat egy családként kezelt Antonella nővér. Együtt voltunk a tantermen kívül a hálóteremben, az ebédlőben és a tanulószobában is. Reggel és este rövid közös imát mondtunk, és este, a nap befejezéseként, egyenként Antonella nővérhez mentünk, aki kis keresztet rajzolt a homlokunkra. Ő nemcsak osztályfőnökünk és prefektánk, de anyánk és nővérünk is volt. Szép volt Félegyházán növendéknek lenni.

Mindezek után egy kicsi tévedésre szeretném felhívni a figyelmüket. A mi iskolánk nem mezőgazdasági szakképző, hanem mezőgazdasági leányközépiskola volt. Ez lényegi és szintbeli különbség.

A vidéki értelmiségi családok adták be oda lányaikat, hogy művelt, intelligens családanyákat és háziasszonyokat képezzenek belőlük. Az egyetemek is nyitva álltak előttünk, bár az én osztályomból csak egyikünknek sikerült diplomát szereznie, neki is csak évekkel később. Ugyanis 1949-ben valamennyien a rákosista tisztogatásnak estünk áldozatul. De ez a Constantinum értékéből semmit nem von le.

Antonella nővér a szétszóratás után is öszszetartotta az osztályát. Azokat is számon tartotta, akik az ostrom és az utána következő események miatt máshol folytatták tanulmányaikat. Osztálytalálkozókat tartott hol az állatkertben, hol Pannonhalmán, ahol diétás nővér volt, majd Félegyházán, az újraalapított Constantinumban. A temetésén mindannyian - Amerikából is - ott voltunk.

Velics Gyuláné

Vaszy Viktor emlékére

Amikor huszonöt évvel ezelőtt a kiváló zenész, Vaszy Viktor meghalt, hiába szeretett volna a család egyházi temetést, a párt nyomására erre nem adatott lehetőség. Még azt sem engedték meg, hogy a hivatalos állami búcsúztatás előtt legyen meg az egyházi szertartás, amire a család Gyulay Endrét - az akkori szemináriumi spirituálist, a jelenlegi főpásztort kérte fel. Csak másnap ment ki a temetőbe, és a közvetlen családtagok jelenlétében szentelte be a sírt.

Vaszy Viktor hívő ember volt, amit az is bizonyít, hogy már ekkor készen volt életének utolsó műve, a Missa pro pace.

1979. március 11-ére ünnepélyes szentmisére hívta a szegedi híveket Udvardy József püspök a szegedi nagy árvíz századik évfordulója alkalmából. Meghívtuk erre az alkalomra Bárdos Lajost is, hiszen ő ebben az évben ünnepelte nyolcvanadik születésnapját. Tíz óra előtt pár perccel nyílt a kórusajtó, és belépett rajta Bárdos Lajos Vaszy Viktor társaságában. Egy pillanatra nagyon meglepődtem, de még inkább azok a zenészek, akik a színházi zenekar tagjai voltak, de "titokban" többször eljöttek a dómba muzsikálni, főleg nagy ünnepeken. Kifejeztem örömömet, hogy Vaszy Viktort is köszönthetem, aki azt válaszolta, örül, hogy kedves barátja, Bárdos Lajos "elcsalta" erre az ünnepi eseményre. A végén Vaszy Viktor igen elismerően nyilatkozott a kórus teljesítményéről, és rögtön megjegyezte, hogy szinte kész van a fent említett miséje, csak egy kis simítást kell végeznie rajta. Az volt a kívánsága, hogy a dóm énekkarával mutassuk be a művet.

Másnap délelőtt a színházi próbán vezénylés közben rosszul lett, és meghalt. Miséjét, igaz, a dómban, de a Zenebarátok Kórusa és a Szegedi Szimfonikus Zenekar mutatta be néhány év múlva, amit a Magyar Televízió is közvetített. Most, halála évfordulóján ugyancsak ők adták elő a dómban március 12-én.

Ábrahám István, a dóm akkori karnagya

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu