Esély az "esélyegyenlőség" korrigálására

A négy történelmi egyház közös beadvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz március 16-án, az Országgyűlés által december végén elfogadott esélyegyenlőségi törvény miatt. Az előzményekről és az okokról Veres András püspököt, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkárát kérdeztük.

Miért volt szükség e lépésre?

- A törvény előkészítésének szakaszában nem kérték ki az egyházak véleményét. Amikor tudomásunkra jutott, hogy milyen törvény készül, már a Parlament előtt volt a javaslat. A négy történelmi egyház együttesen kérte a lehetőséget többször is, hogy egyeztethessük álláspontunkat a törvényalkotóval. Erre, sajnos, nem kaptunk alkalmat. Az utolsó pillanatban, amikor a Parlament már a döntés előtt állt, találkozhattunk ugyan az igazságügyi minisztérium két tisztviselőjével, ők azonban közölték velünk, hogy nincs felhatalmazásuk érdemi egyeztetésre, csupán tájékoztatni tudnak minket a törvénytervezet tartalmáról. Mi ezt már ismertük, tehát erre már igazán nem volt szükség.

Mit léptek ezután?

- A püspöki konferencia elnöke, Seregély István érsek úr ekkor levélben fordult a miniszterelnökhöz, és közbenjárását kérte az ügyben, még mielőtt a Parlament szavazna a törvénytervezetről. A mostani kormány megalakulásának idején a miniszterelnök úr ígérte, ha bármilyen nehézség, gond van, akkor ő szívesen áll rendelkezésünkre. A miniszterelnök úr azonban erre a levélre mind a mai napig nem válaszolt. Ugyanakkor december 22-én - három nap múlva, hogy ezt a levelet elküldtük -, a Parlament megszavazta a törvényt, amely nagyon sok pontban hátrányosan érinti az egyházakat.

Az egyházaknak tehát esélyük sem volt rá, hogy érdemben hozzászólhassanak az esélyegyenlőségi törvényhez...

- Sajnos nem. Ezért a négy történelmi egyház a törvény parlamenti elfogadása után egységesen döntött arról, hogy az Alkotmánybírósághoz fordulunk a törvény megsemmisítése érdekében.

Milyen érveket sorakoztattak fel beadványukban?

- A törvény jelen formájában sérti az egyházak autonómiáját, korlátozza az egyházak által fenntartott, világnézetileg elkötelezett intézmények szabad működését. Ellentétes tehát az 1990. évi IV. törvénnyel, de az Alkotmánnyal is, amely biztosítja a vallásos, világnézetileg elkötelezett intézmények szabad működését. E szabadság egyik feltétele és követelménye, hogy például a vallásosan elkötelezett iskolában tanulók, illetve ott munkát vállalók világnézetileg elkötelezettek legyenek, és megkövetelhető legyen tőlük az intézmény jellegéből következő valláserkölcsi életvitel.

Volt-e már valamely egyházi intézménynek kellemetlensége a törvény miatt?

- A nagyközönség számára ismeretes a református egyetemen történt eset, amely a sajtót heteken keresztül foglalkoztatta. Immár valós veszély tehát, hogy az egyházi fönntartású, világnézetileg elkötelezett intézmények nem tudnak szabadon, saját erkölcsi normájuk szerint működni.

Az Alkotmánybíróság döntése mikorra várható?

- Kértük az Alkotmánybíróság elnökét, hogy lehetőség szerint soron kívül foglalkozzanak az üggyel, mivel nagyon fontos kérdésről van szó...

Mondana olyan példát, amely érthetőbbé tehetné a törvény fogyatékosságát?

- Megüresedik például egy tanári állás egy egyházi iskolában, ahová jelentkezik egy vallásilag elkötelezett pedagógus és egy ateista, vagy esetleg kimondottan egyházellenes tanár. Nem kétséges, hogy az intézmény vezetősége a vallásilag elkötelezett szakembert fogja fölvenni. Az ateista tanár azonban megtámadhatja ezt a döntést, mondván, hogy ő szakmailag megfelel a követelményeknek, és csak azért nem vették föl, mert ő világnézetileg nem azonosul az iskola célkitűzéseivel. A jelenlegi törvény alapján a munkaügyi bíróság felülbírálhatná az iskolafenntartó, illetve az intézményvezető döntését.

Így gyakorlatilag meg lehet bénítani az intézmények működését.

- Így van. Az egyházi intézmények valláserkölcsi alapon való működtetése éppen az ott neveltek érdekét szolgálja. Tehát olyan erkölcsi kihágásoknak, amelyek nem egyeztethetők össze az intézmények célkitűzéseivel, nevelési koncepciójával, valláserkölcsi értékrendjével, nincs helye ezekben az intézményekben. Viszont a törvény ezen elv érvényesülését akadályozza.

Előfordulhat az is, hogy amikor meghirdetik a papi szemináriumok a fölvételt, akkor jelentkeznek hölgyek, és utána pert indítanak, hogy diszkrimináció érte őket, mert nem nyertek felvételt...

- Talán a bíróság is mérlegelné ennek a helyzetnek az abszurditását. Különben a törvényben most is szerepel olyan kitétel, hogy a hitéleti tevékenységgel közvetlenül összefüggő esetekben nem kell alkalmazni a törvényt. Elvben azonban ez is megtörténhet.

Vajon e törvény tudatos támadás az egyház ellen, vagy egyszerűen hozzá nem értés szüleménye?

- Tartok tőle, hogy az előbbi, hiszen mint a Károli Gáspár Egyetem esetében láthattuk, összehangolt támadás indult a sajtóban az egyházak ellen.Olyan megnyilatkozások történtek miniszterek, ombutsmanok részéről, amelyek azt mutatják, hogy ezek már nem tudatlanságból fakadtak, hanem tudatos, bomlasztó célú állásfoglalások voltak.

Sz. Cs.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu