Merény...

Már megint egy új merény - és megint a Szentföldön: a hét legelején izraeli katonák helikopterről indított rakétákkal végeztek a palesztin Hammasz szervezet szellemi irányítójával, Ahmed Jaszin sejkkel és kíséretével. Izrael bejelentette: tovább folytatja a háborút a terrorizmus ellen. Nem lehet kétséges: háborús eszközökkel.

Néhány napja Madridban robbantak bombák, aztán újra Koszovóban folyt a vér. Olyan világban élünk, amelyben minden drágul, csak az emberélet lesz egyre olcsóbb.

De ne hagyjuk, hogy megcsaljon az emlékezetünk. A háború szinte egyidős az emberrel. Pontosabban a gyilkosság: Káin megölte Ábelt. De van-e lényegi különbség aközött, hogy egy ember öl meg egy másikat, vagy ezrek más ezreket?

"Sok fontos nagy merény kifordul medriből, s elveszti tett nevét" - kesereg Hamlet, a dán királyfi Shakespeare drámájában, amelyben így is bőséggel folyik a vér, s a magyar drámairodalom egyik első remekében ugyancsak fölmerül a kérdés: kell-e, szabad-e megölni a zsarnok királynét. A nemesek igent mondanak. De enyhül ettől valamit is Tiborc panasza?

A háborúk egymásutánjaként tanult történelem egyre arról szól, hogy az emberek miként emelkednek felül az emberölés tilalmának isteni parancsán: olykor éppen az áldozat javára, lelki üdvének megmentésére, a jövendő nemzedékek érdekeire és a haza védelmére hivatkozva, vagy egyszerűen az alacsonyabb rendű emberfajok és társadalmi osztályok kiirtásának szükségszerűsége nevében. Hogy a gyilkolás iszonyú kéjét ne is említsük... Ideje volna elborzadnunk - ahelyett, hogy fásult mozdulattal kikapcsoljuk a tévét és kiejtjük kezünkből az újságot -, hiszen az ember úgy osztja a halált, mintha az élet ura - nem pedig hordozója volna.

Meddig folyhat ez így tovább? Gyerekeink a televízió és a különféle számítógépes játékok révén úgy (anti)szocializálódnak, hogy a másik ember élete kioltható. Az előttük járó nemzedékek számára pedig hírek, hírmagyarázatok, ideológiák és vallásinak hazudott fanatizmusok közvetítik ezt az elfajzott világképet.

Látni kell: a gyilkolás antikul-túrája nem szűnt meg a kétpólusú világ (ideiglenes) megszűnésével: az emberre veszélyes emberi erők bármikor új nevet és formát öltenek: például terrorizmus és antiterrorizmus.

Ezeket ostorozva persze jó, ha nem feledkezem meg a magam olykor gyilkos indulatairól sem. Mert vannak. Vagy ha éppen most nincsenek, később lehetnek... De igyekszem nem megfeledkezni arról sem, hogy akkor ember az ember, ha igyekszik féken tartani gyilkos indulatait. És akkor keresztény, ha nem igyekszik "megmagyarázni" a bűneit.

Hogy akkor miképpen védhetjük meg magunkat? - szegezhetik nekem a kérdést. Megnyugtató válasz helyett csak visszakérdezni tudok: Miért, öldökölve megvédhetjük magunkat?

Kipke Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu