Szeretete határtalan határa volt Gölle

Újratemetik Fekete Istvánt

A két Fekete testvér: Edith és István a közelmúltban fejezte ki szándékát: szeretnék, ha szüleik végső nyughelye Göllében lenne, Fekete István szülőfalujában. Elhatározásukról tájékoztatták a somogyi település polgármesterét, aki a testülettel együtt nyomban az ügy mellé állt. Mivel a Fekete házaspár Budapesten, a Farkasréti temetőben nyugszik, a kezdeményezők kérelmükkel a Nemzeti Kegyeleti Bizottsághoz fordultak, amely hozzájárult az újratemetéshez.

Tüskevár, Téli berek, Bogáncs, Kele, Vuk, Ballagó idő - s még számos, szívhez szóló, ismert regény és novella alkotja Fekete István gazdag életművét. A göllei születésű író harmincnégy éve halott, ám soraiért fiatalok és idősek egyaránt rajonganak. Könyvei háromszáz kiadásban jelentek meg; tizenhétmillió példányban adták ki magyarul, és több mint hárommillió példányban másik huszonkét országban. Jókait kivéve megközelítően sincs ilyen sikeres magyar szerző. Az irodalomtörténészek mesemondóként, amolyan Pósa bácsiként kezelték azt az írót, akit néhány éves irodalmi pályafutás után a Kisfaludy Társaság a tizenöt legsikeresebb magyar író közé sorolt. Azért lett "állatíró", mert nem hódolt be a rendszernek, s nem volt hajlandó "vonalas" könyveket letenni az asztalra. Kitalált egy olyan írásformát, amelyben ember-, természet- és istenszeretetre tanított, nemzeti büszkeségre, humánumra nevelt generációkat.

Ifjabb Fekete István

Fia szerint is politikai okai vannak, hogy édesapja máig nem kapta meg megérdemelt helyét az irodalomban. Ifjabb Fekete István úgy látja: ha valaki ma megvallja a magyarságát és büszke rá, akkor rögtön jobboldalinak titulálják vagy fasisztának. Amerikában mindenki büszkén döngetheti a mellét, hogy a legcsodálatosabb, a legnagyszerűbb, a legszabadabb, a leglegebb országban élhet, és ezen senki sem ütközik meg. Ha viszont Magyarországon büszke valaki hazája múltjára, kultúrájára, az már veszélyes, az már soviniszta.

"Apám írásait csak szívvel lehet érteni: nem is annyira érteni, inkább érezni kell - vallja ifjabb Fekete István. - Arra, aki megmutatja a szívét, azt sütik rá: szentimentális, pedig a szívnél nincs értékesebb. Egy népnek, egy országnak, egy családnak a sorsa áll vagy bukik rajta. Apám nem akart senkit tanítani, csak árnyaltan szerette volna bemutatni a jó és a rossz közötti különbségeket. Valaki azt mondta róla a temetésén, hogy szívébe mártott tollal írt. Mások úgy vélekedtek róla, hogy valami végtelen jóság sugárzott belőle, aki leült vele beszélgetni, öt perc múlva olyan érzése volt, mintha egy atyai jó baráttal kvaterkázna. Őszintesége, bölcsessége miatt magam is szinte bálványoztam."

Fekete István "klerikális írónak" számított. Fia elmondta: az ávósok 1946-ban kiverték a szemét, szétverték a veséjét, és hajnalban egy katonai kocsiból kidobták a János Kórház mellett. Két járókelő találta meg, úgy került műtőasztalra, különben meghalt volna.

"Civil ruhás ávósok keresték föl férjét ápoló anyámat, és arra kényszerítették: ha nem akarja, hogy az egész családdal elbánjanak, akkor hazudja azt: apám rablótámadás áldozata lett. Ezt a hírt kürtölte szét a rádió is. Anyámat annyira megfélemlítették, hogy még apám halála, 1970 után is ragaszkodott ehhez a meséhez. Nekem mindvégig bántotta az önérzetemet, hogy nem volt annyi bátorsága, hogy az igaz történetet mondja el a nyilvánosság előtt."

Fekete István a Farkasréti temetőben nyugszik, feleségével együtt, s e sírba helyezték Bogáncs kutyájuk földi maradványait is. A hűséges puli - aki emblematikus alakja a Fekete István-életműnek -, ide is követte gazdáját. Az író leánya, Fekete Edith osztrák kormánytanácsos és fia, ifjabb Fekete István, a Chicagóban élő író-újságíró a közelmúltban levéllel fordult a Nemzeti Kegyeleti Bizottsághoz, hogy engedélyezzék szüleik sírjának áttelepítését Göllébe. Abba a kis somogyi faluba, ahol apjuk meglátta a napvilágot.

Fekete István szerette Göllét, ahol élete legboldogabb időszakát töltötte. Műveiben gyakran írt a gölleiekről. A Ballagó idő című életrajzi regényében ez áll: "Ha mélyen magamba nézek, szeretetem határtalan határát egyetlen szó fejezi ki. Egyetlen régi-régi szó, amiben élők és holtak benne voltak, s ez az érthetetlen, de nekem mindent jelentő szó mondta ki, hogy: Gölle."

A Fekete testvérek ezt az idézetet szeretnék rávésetni a göllei sírkőre.

S hogy miért kezdeményezik az exhumálást s az újratemetést? Sok oka van ennek. Egyrészt azért, mert a somogyi település eddig is sokat tett a Fekete-emlékek megőrzéséért, népszerűsítéséért. Fekete István szülőháza régóta emlékmúzeumként várja a látogatókat, róla nevezték el a község könyvtárát, az iskola könyvtárát és a művelődési házat is, és szobor őrzi alakját. A göllei temetőben nyugszik az író két, korán meghalt kistestvére, Antal és Erzsébet. A falubeliek ma is nagy szeretettel gondozzák e két sírt, és a hazalátogató Fekete gyerekek szíve is mindig elszorul a százéves, gondozott sírok láttán...

A fő indok azonban az, hogy az író azt szerette volna, ha végső nyugvóhelye szülőfalujában lenne. Erről leánya és fia is tudott, anyjuk azonban másként rendelkezett. A budapesti temetést követően viszont többször is hangoztatta az özvegy: hiba volt, hogy Farkasrét, nem pedig Gölle mellett döntött. S hogy ezt valóban megbánta, egyebek mellett az a levél is bizonyítja, amelyet Edith asszony Bodó Imrének, a Fekete István Kulturális Egyesület elnökének írt, aki Dombóváron és Göllében hosszú évek óta sokat tesz Fekete István szellemi örökségének megőrzéséért: Imrécske, már bánom, hogy Pista bácsit nem Göllében temettük el. Te is tudod, hogy a világon Gölle volt számára az egyetlen hely, ahol igazán otthon érezte magát.

Kovács Ernő, Gölle polgármestere múlt év novemberében vitte testület elé az újratemetést, amelyet a képviselőtestület egyhangúlag elfogadott. Állítja: amíg emberek élnek e faluban, addig gondozzák a sírokat. Somogy megye közgyűlésének elnöke, Gyenesei István is támogatásáról biztosította a települést.

Az elképzelések szerint egyszerű parasztemberek között, a kistestvérek mellett, a Szent Vendel-kápolna közelében lesz végső nyugvóhelye a Fekete házaspárnak, és természetesen ide kerül Bogáncs kutyájuk is. Augusztus közepére hazatalálnak a hamvak Göllébe, amely az író örök szerelme volt: lakóival, templomával, iskolájával, mezei virágaival, a Kácsaljával és a Cöndével.

Lőrincz Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu