Uj Ember

2004.03.28
LX. évf. 13. (2903.)

Megjelent
az Adoremus
áprilisi száma

Főoldal
Címlap
A pápai nuncius az Új Emberben
Erdő Péter párizsi konferenciabeszéde
Ahol a Szűzanya vérrel könynyezett
Egyházmegyei zarándoklat Győrben
Esély az "esélyegyenlőség" korrigálására
Merény...
Lelkiség
"Többé ne vétkezz!"
Szentírás-magyarázat
Előre nézni
Homíliavázlat
Elfedve, de nem elfelejtve
Liturgia
A HÉT SZENTJEI
Paolai Szent Ferenc remete
Istenem és mindenem
Bűnbánat
A hét liturgiája
Az áprilisi imaapostolság szándékai:
Katolikus szemmel
Keresztények a Szentföldön
A gyógyítás végnapjai
Hol beszélt a "gyenge költő"?
Élő egyház
Hittanverseny a Lakitelki Népfőiskolán
Evangelizálás - terített asztalnál
Az Alpha-módszer az egyházzal ismertet meg: emberközelből
Kommunikáció
Gratulálunk!
Élő egyház
Újságírók a világból - Magyarországon
Fórum
Beszéljünk írókról!
Rá a kereszt árnyéka esett
Könyvespolcra
Lehet-e orvosi lexikon a Biblia?
Az Olvasó írja
Az iskolanővérek anyai szíve
Fórum
Az egyházközségi nővéreket elfelejtették föloszlatni
Fórum
Húsvéti úton jártak...
KISKÖZÖSSÉGEK - A DIKTATÚRA IDEJÉN
EU-csatlakozásunk és a kereszténydemokrácia
Interjú Kovács K. Zoltánnal, egykori kereszténydemokrata képviselővel
Fórum
Áprilisi levél
HÍVOM A CSALÁDOKAT
Szeretete határtalan határa volt Gölle
Újratemetik Fekete Istvánt
Ifjúság
A mátrix már a spájzban van
Euro-próba V.
Brüsszeli tanulmányutat nyert a győztes csapat
Mérföldkövek
Hangulatjelentések
Gyerekmaros-rajzpályázat
Programajánló
Az informatika és az internet védőszentjének emléknapján
Rejtvény
Kultúra
Ráérezni a görög lelkületre
Az orosz ortodox egyházi kultúra napjai
Fesztivál itt, fesztivál ott
A főváros és Miskolc nemes "vetélkedése"
Három Stabat Mater
Kaland a kispadon
Paletta
Mozaik
Szalézi szivárvány
Beszámoló a Magyar Szalézi Tartomány káptalanjáról
Csízike
Egy pap a képzeletbeli tájon túl
Boldog Batthyány-Strattmann László-dombormű Rómában
Focidöntő az Aranycsapat emlékére
Buzánszky Jenő: "Bennetek is lobogjon a tűz!"

 

Liturgia

Elfedve, de nem elfelejtve

Van-e értelme letakarni nagyböjt ötödik vasárnapján a kereszteket? Éveken át maga az eligazításul szolgáló Direktórium is bizonytalan volt e kérdésben, mert miután közölte a püspöki kar rendelkezését, mely szerint e napon le lehet takarni a kereszteket lila lepellel, utána megjegyezte, hogy e jelképes cselekedetnek ma már tulajdonképpen nincs értelme, hiszen az ékkövekkel díszített feszületeket gazdag díszítésük miatt fedték el egykoron. A Direktóriumból szerencsére idén már kimaradt ez az elbizonytalanító-kommentáló megjegyzés. A kérdés azonban bennünk is megmarad, mint a hajdani Direktórium-szerkesztőben: miért takarjuk el a kereszteket a szenvedés első vasárnapján?


A liturgiatörténészek csak a letakarás tényét tudják biztosan dokumentálni. Magyarországon a középkorban minden képet, szobrot és feszületet fekete lepellel takartak el, innét ered a feketevasárnap elnevezés. A századok során aztán ez a lepel a nagyböjt általános színét vette magára, lila lett. A képeket, szobrokat eltakarjuk; amint virággal sem díszítjük a templomot, úgy ezekkel sem akarjuk ékesíteni Isten házát, mert az egyre közelgő nagyhéten csak a legfontosabbakra akarunk figyelni.

A kereszteket azonban másért fedjük el. Egyes korokban valóban az ékköveket is el akarták fedni, mint a nagyhéttől idegen pompát. El akarták fedni a keresztet azért is, hogy ne váljék megszokottá. Az egész évből kiválik a nagyhét a maga szokatlanságával. Nagypénteken majd a kinyilatkoztatás erejével jelenik meg előttünk a lepel alól lassanként előtűnő kereszt, rajta a megölt Istenfiával, a maga véres valóságában. Addig azonban, a szenvedés eme két hetében nem látjuk a keresztet, mégis ünnepeljük.

A letakarásnak van egy további, manapság elfeledett, vallástörténetileg azonban nagyon ősi és mélyen emberi oka, értelme. A szentet eltakarjuk, mert azt az emberi szem nem képes felfogni. Az ókori Kelet vallásaiban ugyanúgy megtaláljuk ezt a motívumot, mint az ószövetségi szent sátornál, Mózes elfödött arcánál, vagy pedig a templomi szentek szentjét takaró kárpitban. A liturgiában tudva-tudatlanul ma is megmaradt ez a cibóriumra akasztott vélum, a szentségi áldáskor használt vélum és egyes helyeken még a tabernákulum előtti fályol használatában. A letakart kereszt jelzi, hogy alatta valami első látásra nem érthető, önmagán túlmutató jel, szentség van! Hiszen nagypénteken majd szentségként, kegyelemközvetítőként jelenik meg a kereszt. Erről beszél a prefáció is: "A kereszt kimondhatatlan ereje hirdeti Krisztus győzelmét és hatalmát a világ felett." Ez a kimondhatatlanság, misztériumjelleg jelenik meg a kereszt letakarásában. Ne féljünk tőle, imádkozzuk át a kereszt misztériumát, hogy aztán nagypénteken megrendülten lássuk és érintsük meg a szeretet győzelmének jelét.

Füzes Ádám

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu