Liturgia

Elfedve, de nem elfelejtve

Van-e értelme letakarni nagyböjt ötödik vasárnapján a kereszteket? Éveken át maga az eligazításul szolgáló Direktórium is bizonytalan volt e kérdésben, mert miután közölte a püspöki kar rendelkezését, mely szerint e napon le lehet takarni a kereszteket lila lepellel, utána megjegyezte, hogy e jelképes cselekedetnek ma már tulajdonképpen nincs értelme, hiszen az ékkövekkel díszített feszületeket gazdag díszítésük miatt fedték el egykoron. A Direktóriumból szerencsére idén már kimaradt ez az elbizonytalanító-kommentáló megjegyzés. A kérdés azonban bennünk is megmarad, mint a hajdani Direktórium-szerkesztőben: miért takarjuk el a kereszteket a szenvedés első vasárnapján?

A liturgiatörténészek csak a letakarás tényét tudják biztosan dokumentálni. Magyarországon a középkorban minden képet, szobrot és feszületet fekete lepellel takartak el, innét ered a feketevasárnap elnevezés. A századok során aztán ez a lepel a nagyböjt általános színét vette magára, lila lett. A képeket, szobrokat eltakarjuk; amint virággal sem díszítjük a templomot, úgy ezekkel sem akarjuk ékesíteni Isten házát, mert az egyre közelgő nagyhéten csak a legfontosabbakra akarunk figyelni.

A kereszteket azonban másért fedjük el. Egyes korokban valóban az ékköveket is el akarták fedni, mint a nagyhéttől idegen pompát. El akarták fedni a keresztet azért is, hogy ne váljék megszokottá. Az egész évből kiválik a nagyhét a maga szokatlanságával. Nagypénteken majd a kinyilatkoztatás erejével jelenik meg előttünk a lepel alól lassanként előtűnő kereszt, rajta a megölt Istenfiával, a maga véres valóságában. Addig azonban, a szenvedés eme két hetében nem látjuk a keresztet, mégis ünnepeljük.

A letakarásnak van egy további, manapság elfeledett, vallástörténetileg azonban nagyon ősi és mélyen emberi oka, értelme. A szentet eltakarjuk, mert azt az emberi szem nem képes felfogni. Az ókori Kelet vallásaiban ugyanúgy megtaláljuk ezt a motívumot, mint az ószövetségi szent sátornál, Mózes elfödött arcánál, vagy pedig a templomi szentek szentjét takaró kárpitban. A liturgiában tudva-tudatlanul ma is megmaradt ez a cibóriumra akasztott vélum, a szentségi áldáskor használt vélum és egyes helyeken még a tabernákulum előtti fályol használatában. A letakart kereszt jelzi, hogy alatta valami első látásra nem érthető, önmagán túlmutató jel, szentség van! Hiszen nagypénteken majd szentségként, kegyelemközvetítőként jelenik meg a kereszt. Erről beszél a prefáció is: "A kereszt kimondhatatlan ereje hirdeti Krisztus győzelmét és hatalmát a világ felett." Ez a kimondhatatlanság, misztériumjelleg jelenik meg a kereszt letakarásában. Ne féljünk tőle, imádkozzuk át a kereszt misztériumát, hogy aztán nagypénteken megrendülten lássuk és érintsük meg a szeretet győzelmének jelét.

Füzes Ádám

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu