EU-csatlakozásunk és a kereszténydemokrácia

Interjú Kovács K. Zoltánnal, egykori kereszténydemokrata képviselővel

Kovács Károly Zoltán nyolcvanesztendős. Magyaróvár szülötte. Ott lett piarista diák, majd ott szerzett diplomát is, az Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Karán 1946-ban. Elkötelezett katolikus szakemberként kapcsolódott a közéletbe, a társadalmi megújulás reményével. A Barankovics István vezette Demokrata Néppárt megyei listájáról választották legfiatalabb országgyűlési képviselővé 1947. augusztus 31-én. A mind nyíltabb rendőri megfigyelés és a várható letartóztatás veszélye elől azonban 1949 februárjában menyasszonyával és öt képviselőtársával Ausztriába menekült. Bécsben feleségül vette gazdásztársát, Timaffy Etelkát. Házasságukat Isten négy gyermekkel áldotta meg. Az emigrációban is a kereszténydemokrata mozgalom aktív tagja maradt. 1951-ben meghívták a Szabad Európa Rádió szerkesztőségébe, ahol Zoltán Károly néven vált a hallgatók által kedvelt kommentátorrá, publicistává. 1958-ban egyik alapítója volt a Magyar Kereszténydemokrata Uniónak, és aktív tagja az emigráns katolikus közéletnek. 1968-tól a SZER mezőgazdasági műsorainak, köztük a Parasztnépfőiskola adásainak felelős szerkesztője lett. Belső munkatársa volt a római Katolikus Szemlének és az Életünknek. 1993-ban tért haza végleg, és főleg könyvek kiadásával, előadás-sorozatok szervezésével segíti a kereszténydemokrata politika szellemi hátterének erősödését.

Hazánknak az Európai Unióhoz történő csatlakozása előtt néhány héttel beszélgetünk. A mai Európa hasonlít-e még a nagy kereszténydemokrata "alapító atyák", Robert Schuman, Konrad Adenauer és Alcide De Gasperi Európájára?

- Kétségtelen, hogy az az Európa, amelyet a nagy kereszténydemokrata "alapító atyák" ismertek, erősen szekularizálódott, elvilágiasodott napjainkra. Az integráció által teremtett jólét is erősen hozzájárult ehhez. Az európai egység alapelveiben azonban ma sem áll szemben a keresztény alapértékekkel. Ez abban is kifejezésre jut, hogy miközben a gazdasági egység fejlesztése folyik, az Európát ma építő politikusok és a készülő EU-alkotmány is határozottan tartalmazza a nemzeti identitás és bizonyos nemzeti önállóság szükségességét. Tudjuk, hogy a régióknak (nemzeti határoktól független tájegységeknek) fontos szerepe van az Unióban. Igen erős támogatásban részesül a régiók fejlesztése, a vidékfejlesztés. Alapvető keresztény felfogás szerint ugyanis az embernek szüksége van arra, hogy kötődjék a szülőföldjéhez, azokhoz az értékekhez, amelyeket családján, a helyi társadalmon és a nemzeti közösségen keresztül kapott. Így az unió nem áll szemben a nemzeti értékekkel, sőt, megkívánja, hogy a nemzetek ragaszkodjanak sajátos népi, nemzeti kultúrájukhoz. Miközben anyagi előnyöket várnak és kapnak, nemzeti kultúrájuk értékeivel járuljanak hozzá Európa szellemiségéhez. Ez komoly feladatok elé állítja a csatlakozó országokat és társadalmakat.

Az európai alkotmány körüli vitában mi, keresztények joggal kifogásoljuk, hogy a bevezető részben nem szerepel a keresztény értékek melletti állásfoglalás, csupán általában a vallások iránti tiszteletet juttatja kifejezésre. Tartalmában azonban az alkotmánytervezet olyan keresztény értékek megőrzését ígéri, amelyek egy nemzet életét teljessé tudják tenni: a nemzeti kultúra és a helyi gazdasági és természeti adottságok védelmét, fejlesztését.

Egy folyamat részesei vagyunk. Nekünk, magyaroknak is lehetőségünk van rá, hogy gazdagítsuk az európai népek közösségét értékeinkkel.

A szekularizáció körülményei között van-e jövője a kereszténydemokrata politikának?

- Barankovics Istvánnak egy mondata jut eszembe: "A kereszténység nem mindenki számára kötelező hit ugyan, de mindenki számára erkölcsi és kulturális érték." Az elmúlt években a nyugat-európai kereszténydemokrata pártok hullámvölgybe kerültek, amelyen azonban szerintem már túljutottak. Nagyon készülnek a kelet-európai csatlakozással kezdődő új történelmi korszakra. Megtanulták, hogy a szekularizált társadalmat másképp kell megszólítani, mert elsősorban gyakorlati, gazdasági, szociális problémák foglalkoztatják az emberek többségét. De a kereszténydemokrata politikának szerencsére megvan az a belső szellemi ereje és képessége, hogy megújuljon. A politikát ugyanis emberi személyiségek alakítják, akiknek képességei, hite teszi lehetővé a megújulást a közéletben is.

Az elvek azonban ma is a keresztény társadalmi tanítás elvei: a szubszidiaritás (kisegítés) elve, mely szerint a kisebb közösségek vállalják azokat a feladatokat, melyeket meg tudnak oldani, és a nagyobb közösségekre csak az hárul, amihez nagyobb erő szükséges; továbbá a család jelentősége is növekszik a társadalmi életben a válságjelenségek ellenére.

Barankovics Istvánnal valljuk, hogy "a keresztény politikai értékeket több síkon is meg lehet valósítani, több párt is megvalósíthatja ezeket az értékeket, amennyiben politikája megfelel a természetjog követelményeinek, és valóban a közjót szolgálja." De a hiteles kereszténydemokráciának erősödő szerepe van az Európai Unió fejlődésének ebben a szakaszában is, mert elvi alapokat és megoldást tud kínálni az ellentmondásos problémák kezelésére is. Különösen időszerű Barankovics István figyelmeztetése: "A közhatalmat senki se kezelje pártjogosítványként, és a demokrácia feltétlenül hódoljon az erkölcsi törvényeknek."

Ez a derűlátás a magyar kereszténydemokrácia megújulására is vonatkozik?

- Igen. A kérdés persze jogos, hiszen a magyar kereszténydemokrácia az elmúlt tizenhárom évben nagy válságon ment keresztül. Ennek az volt a fő elvi oka, hogy az Antall József vezette kormánykoalícióban eredményesen (huszonegy, majd huszonkét képviselővel) politizáló párt új vezetése 1995-ben nem ismerte fel a polgári erők összefogásának szükségességét. Ennek az lett a következménye, hogy 1998-ban nem került be a parlamentbe. Ehhez az is hozzájárult, hogy nem vették tekintetbe: nálunk a társadalom egyharmada korábban is és ma is nagy szegénységben él. Következésképpen a kereszténydemokrácia nálunk akkor lehet hiteles, ha a szegénysorban élő emberek számára is van mondanivalója, van szociális programja. Másrészt a kommunista uralom következtében a magyar társadalom nem vehetett részt abban a fejlődésben, amelyet nyugaton például a II. vatikáni zsinat szellemi hatása jelentett a közéleti műveltség és aktivitás szempontjából is. Mégis a kereszténydemokrácia most éppen az Európai Unióba történő csatlakozásunk révén is új hangsúlyt kap, mert értelmezni tudja uniós feladatainkat. A válságból kiláboló magyar kereszténydemokráciának mindenesetre meg kell fogalmaznia korszerű üzenetét a szegények és az időközben felnőtté váló, útkereső fiatal nemzedék számára. A kereszténydemokrácia jövője ettől függ.

Rosdy Pál

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu