Szentírás-magyarázat

"Többé ne vétkezz!"

(Nagyböjt 5. vasárnapja - Jn 8,1-11)

Kora reggel a templomban. Alig múlt el a sátoros ünnep kivilágított estéje, amelyre talán a jelenet után elhangzó kinyilatkoztató mondat utal: "Én vagyok a világ világossága" (8,12). Jézus a köréje sereglett népet tanítja. Egyszer csak írástudók és farizeusok hangoskodása veri fel a visszafogott szavak csendjét. "Mester" - mondják ("kolléga urazva" Jézust) -, ezt az asszonyt éppen most értük házasságtörésen... Az ilyet meg kell kövezni. Te mit mondasz?"

Kelepcébe akarják csalni, mint eddig is oly sokszor (vö. Mk 11,27-33; 12,13-34). Kérdésük kétszeresen embertelen. Egyrészt, mert egy asszony élete forog kockán, aki bűnös áldozatként áll körükben. Másrészt, mert nagyon jól tudják: Jézus Isten irgalmát hirdeti, és most épp azt kívánják kiprovokálni, hogy Istenre hivatkozva irgalmatlan ítéletet mondjon felette. Ha viszont erre nem hajlandó, hanem futni hagyja az asszonyt, akkor fennen hangoztathatják: íme, semmibe veszi a törvényt.

Jézus egyik zsákutcába sem hajlandó besétálni. Igazat ad Mózes törvényének: az aszszony megérdemli a halált. A kérdésre kérdéssel válaszol, amellyel nem a névtelen csoportosulást szólítja meg, hanem csupán egyet közülük, akinek az első követ kellene rávetnie a bűnösre. Ennek az egy embernek kellene kilépnie a sorból, és tettéért egyedül neki kellene felelősséget vállalnia. Csakhogy erre senki sem képes, mert túlságosan is kockázatos vállalkozás. Névtelenül könnyen lehet az ember kérlelhetetlen, és követelheti a halálos ítéletet. De hóhér senki sem kíván lenni. Jézus bölcsessége és szuverén tekintélye abban mutatkozik meg, hogy az egyes embert kiemeli az anonimitásból, lelkiismeretét Istennel szembesíti, és megmutatja neki: aki a másikat kíméletlenül elítéli, anélkül, hogy megértené őt és segítene rajta, az valójában hóhér. A vádlók egymás után eloldalognak. Távozásuk megsejteti: Jézusnak ellenfelei fölött is van hatalma.

Hirtelen Jézus egyedül marad az asszonynyal. Ismét helyreáll a csend és a nyugalom. A házasságtörő mindeddig néma volt. Most azután Jézus kimondatja vele: "Senki sem ítélt el". A mondat nem éppen veszélytelen. Jézus válasza ezért figyelemre méltó: "Én sem ítéllek el." Nem azt mondja: "Bocsánatot nyertek bűneid" (Lk 7,48), hanem azt: "Menj..., többé ne vétkezz!" A bűn nem válik kisebbé, de a bűnös kegyelemben részesül. Jézus az aszszonyt testileg, lelkileg új élettel, új életkezdési lehetőséggel ajándékozza meg.

A halálos ítélet, amelyet ebben az esetben a törvény kimond, végrehajtatik, sőt, előkerül a férfi is. Jézus maga lép a helyébe. Meghal az elmenekült férfi helyett is, és az asszony helyett is, sőt, azok helyett is, akik készek voltak megkövezni az egyiket. "Pedig az igazért is alig hal meg valaki, legföljebb a jótevőért adja életét az ember. Isten azonban azzal bizonyítja irántunk való szeretetét, hogy amikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk" (Róm 5,7).

Sulyok Elemér

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu