Illés Sándor

Kaland a kispadon

A korosodó férfi a Hősök terénél szállt le a kisföldalattiról. Innen mindig gyalog ment haza. A Városligeten át az Abonyi utcáig. Ott lakott már negyven éve, egy albérleti földszintes szobában. Ez volt az első lakása, amióta feljött a fővárosba. Vidéki árva gyerekként próbált megbirkózni az élettel. Egyetemre nem vették fel, kistisztviselő lett belőle.

Ismerte a Városliget minden zegét-zugát, a liget volt a második otthona. A fák is ismerték tétovázó, botladozó alakját. Arcán viselte a sorsát, már a ruházata elmondta kicsoda, akár az ágon riadtan rebbenő madár.

Pedig szárnyalni szeretne, olykor úgy érezte, hogy sasnak született és csak véletlenül vedlett verébbé. Soha semmi sem sikerült neki, bármibe is kezdett. Az ilyen egyénre mondják azt, hogy rossz csillagzat alatt született.

Most már nincsenek álmai, közeledik a nyugdíjkorhatárhoz. Szerény lesz a nyugdíja, éppen hogy csak megél belőle. Kár volna, ha most álmodozásba kezdene.

Fáradt volt, keresett egy üres padot, hogy megpihenjen. Ott várja a nagy platán alatt az a régi pad, amelyen olyan sokat ábrándozott. A liget csaknem néptelen. Egy asszony közeledik a Dózsa György út felől. Piros pulóvere van. Nézi: milyen ismerős a járása, mintha az a régi lány lenne! Mi is volt a neve? Akkor is itt ült ezen a padon és a lány szó nélkül mellé telepedett, képes újság volt a kezében és azt lapozgatta. Beszélt vele néhány szót, mintha a nevét is megmondta volna. Erzsinek hívták? Szőke volt, enyhe szeplőfoltokkal az orra tövében. Emlékszik, valamin nevetett is, a régi falusi furulyáknak volt olyan hangjuk. Aztán maga mellé vette az újságot és ránézett. Akkor benne is megmozdult valami. És arra gondolt, mi lenne, ha az újság mellett heverő kezekre rátenné a tenyerét? Remegne talán, mint egy kismadár.

Vagy verne, akár egy rabul ejtett szív!

Behunyta a szemét. Még most is érezte a pillanat szépségét. Igen, ezt a pillanatot azóta már százszor átérezte, s tovább is szőtte az álmot, azt a régit. Százszor elképzelte a csókját annak a régi Erzsikének. Forró ölelését. Hunyt szemmel szőni kezdte a találkozás folytatását.

Kiköltöztek az Abonyi utcából, saját lakást vettek a Thököly úton, kétszoba-hallos lakást, fürdőszobával, erkéllyel. Innen járt be aztán a hivatalba, ahogy egyre nagyobb feladatokat kapott. Nyáron külföldre is elutazott Erzsikével, a horvátországi Adria üdülőhelyeit járták végig.

Később - álmodozott tovább - autóvásárlásra is jutott elegendő pénzük. És vásároltak egy üdülőlakást a Balaton mellett. Micsoda élet!

Behunyt szemmel gombolyította tovább megvalósulatlan álmait a ligeti kispadon. Mintha a szerencse is hozzászegődött volna. Erzsike örökölt egy kis pénzt, kicserélték a bútorokat, és még arra is maradt valamicske, hogy vegyen Erzsikének egy használt bundát. Aztán újabb fordulat, osztályvezetőnek nevezték ki a hivatalban. Olykor vacsorázni is eljártak egy belvárosi kiskocsmába. Egyszer meg pezsgőt ittak. Érzi most is az ital mámorító bizsergését, kóvályog kissé a feje, de azért jó rá visszagondolni, újraélni az álmokat, amelyek lám, sosem valósultak meg.

Maradt az Abonyi utca hónapos szobája, ahol albérlő. Maradt ez a kis ligeti pad, ahol most ül, s ahonnan egyszer felrebbenhetett volna, fel, fel, a magasba. Mint a madár.

Ha akkor nem mulasztja el a kínálkozó pillanatot, a nagy lehetőséget, hogy rátegye a tenyerét arra a kis női ökölre, amelyik ott várta puha érintését mellette a padon.

Hangos füttyszó riasztotta fel álmodozásaiból. Kinyitotta a szemét, nézte a napfénnyel elöntött utcákat, a nőalak egyre közeledett, piros pulóvere volt, mint annakidején Erzsikének. Visszajött volna? Az álmok nem térnek vissza! Elmulasztotta az élet szép pillanatát.

A nő odaért közben, s szó nélkül elment a pad előtt. Rá se nézett. Az álom!

A férfi felállt és hazaindult. Arra gondolt közben: lehet, hogy azt a lányt nem is Erzsikének hívták.

(Illés Sándort újságírói életművéért március 15-e alkalmából Táncsics Mihály-díjjal tüntették ki. Szeretettel gratulálunk kedves szerzőnknek.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu