A mátrix már a spájzban van

A spájz neve ez esetben Dél-Korea. A feltörekvő Távol-Kelet, a kistigris, újabban nukleáris hatalom, s ki tudja még, micsoda. Onnan érkezett a következő hír, kéretik megkapaszkodni: "Robot bébiszittert dobtak piacra Dél-Koreában. Végre a szülők lazíthatnak egy kicsit, hiszen Irobi (ejtsd: ťájrobiŤ) elszórakoztatja a gyerekeket, vigyáz a házra, sőt, a hasán lévő képernyőn a szülők akár üzenetet is hagyhatnak. A gyártók szerint Irobi a gyerekek legjobb barátja lehet, hiszen mesél, énekel, sőt, nyelvet is tanít. A mindentudó robotnak állítólag negyvenféle arckifejezése van; talán egyetlen hiányossága az, hogy az ölelést még nem tudja viszonozni. Irobi háromezer-ötszáz dollárért kapható."

Szép, új világ. A dél-koreai szülők tehát már nemcsak a tévé elé csaphatják le megunt gyermeküket, hanem robot bébiszittert fogadhatnak mellé. Elképesztő. Lehetséges, hogy létezik olyan szülő, aki egy gépre bízza a gyermekét? Lehetséges, hogy képes nyugodtan otthon hagyni a csemetét és engedni, hogy egy fém-műanyag kombináció döntsön a kicsinyéről? Lehetséges, hogy valaki elhiszi a marketingszöveget a program "barátságáról"? A robot "arckifejezéseiről"? Csak mert más összeállításban villognak a kék-zöld-piros fényecskék a rideg műanyagon?

Tagadhatatlan, hogy sok szülő kénytelen dolgozni, és olykor másra bízni gyermekét. Ez a megoldás sem ideális. De vajon micsoda gyermekkor az, amelyben nem eleven ember, hanem egy szűkre határolt programsor tölti be a nevelő szerepét? Vajon mit gondolnak a gyártók: különbözik egyáltalán a gyermeknevelés a kutyasétáltatástól?

Rémálmomban már látni vélem a további fejleményeket. Kezdetben a gyermeksírást elviselni képtelen szülők a robot bébiszitter mellé robotgyereket vásárolnak, hiszen azzal minden sokkal egyszerűbb. Vele garantáltan nem történhet semmi baj, legfeljebb tönkremegy; na bumm, majd vesznek másikat.

S mivel robot a robotnak jó pajtása, innen már tényleg csak egy lépés, hogy a robot bébiszitterhez és a robotgyerekhez valódi robotszülő térjen haza a mindennapi robotból, ahol - képzeljük csak el - megfélemlített embereket serkent a futószalag mellett nagyobb munkatempóra.

A Mátrix közel van. Ahogy egyre több ponton engedjük át az életünk irányítását, szervezését és lebonyolítását a gépeknek, úgy veszik át lassan, de feltartóztathatatlanul felettünk az uralmat. A gépek uralta világ rémlátomásának egy darabkáját most a dél-koreai büszke mérnökök segítenek valósággá válni.

De vajon szükségünk van-e robotpesztrára most, amikor az emberség amúgy is fogytán van körülöttünk?

Balázs István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu