|
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
|
![]() |
![]() |
A hegyen épült város(rész) Egyházközségek napja Miskolcon Különös épületegyüttes emelkedik Miskolc város Avas-Dél nevű negyedének lakótelepi házai között. Egy vörös téglából épült templom (tornya itáliai hangulatokat idéz; a templomot közösen használják a latin és a görög szertartású katolikusok), a komplexumban a plébánia és a parókia mellett helyet kapott egy kitűnően felszerelt jezsuita gimnázium, valamint fiú- és leánykollégium is. A templomot több mint tíz éve szentelték fel, a nyolcosztályos, felmenő rendszerben indult gimnáziumban nemrég érettségizett az első évfolyam.
Az Isteni ige tiszteletére szentelt templomnak a Szentírás vasárnapján közösen tartják a búcsúját. Az ünnepi eseményhez háromnapos lelkigyakorlat, és idén első alkalommal a miskolci egyházközségek napja is kapcsolódott. A gimnázium udvarán gyülekeztek a résztvevők, akik nagyobbrészt a város 15 egyházközségének - 10 római és 5 görög katolikus plébániájának illetve parókiájának - képviselőiből, a gimnázium diákjaiból tevődtek össze. Több mint háromszázan: gyerekek fiatalok, felnőttek és idősebbek. A remek helyszín kitűnő lehetőségeket biztosított a különféle sportversenyek (futball, pingpong, kosárlabda, egyéb sportos vetélkedők és a főzőverseny, valamint a különféle kézműves foglalkozások számára, az érdeklődők szakszerű vezetéssel megnézhették a templomot és a gimnáziumot, beszélgethettek az egyházi sajtó (a Katolikus Rádió és az Új Ember) jelen lévő munkatársaival is. És persze beszélgethetek egymással az egyházközségek fórumán (a keresztény ember társadalmi szerepvállalása, az ifjúsági pasztoráció volt a téma) és a sportversenyek szüneteiben, a kézműves asztalok és az üstök körül, melyekben gulyáslevesek és egyéb ígéretes illatú finomságok készültek a főzőverseny (és a vendégszeretet) jegyében. Mert ez volt a lényeg: az emberek beszélgessenek egymással. Nehéz időszakát éli mostanság a város - mondja Zachár Géza esperes, a Szent Anna-templom plébánosa, aki kolléga is: az Új Misszió című lelkiségi lap kiadója. A bányászat és a nehézipar öszszeomlása óta sok a munkanélküli és a hajléktalan, nagy az elvándorlás. A hetvenes években még harmincezer ember dolgozott a diósgyőri kohóknál és a gépgyárban, ma talán tizedannyi sem... Géza bácsival - ahogy a hívei nevezik - a katolikus sajtó ügyeiről is beszélünk: huszonöt éve még százhatvan Új Ember járt az ő plébániájára, ma alig negyven, és ugyanennyi Keresztény Élet fogy el. - Az emberekben csappan az érdeklődés: nemcsak az egyházi újságok és általában a szellemi-lelki valóság, hanem a közösségi élet iránt is. A II. világháború előtt volt egy nagyon népszerű, Tudósító című helyi újság, amelynek akkori példányai irigylésre méltóan eleven közéletről tanúskodnak. Hasonló témáról beszélgetünk Takács Alajos atyával, a miskolci Fráter György Katolikus Gimnázium lelkészével is, egy pár évvel korábbi beszélgetés folytatásaként. - Az iskola küzdőterület - mondja -, meg kell küzdeni a fiatalok érdeklődéséért korunk mindenféle egyéb "kínálatával" szemben, keményen meg kell dolgozni a közösségi élet megteremtéséért. Mert a közösségben lesz emberré az ember, a tömegben csak magányos egyed marad. Zsófia nővér a Szent Ferenc kis nővérei közösség bükkszentkereszti házában él, de a hét néhány napját itt tölti: magyart tanít és kollégiumi nevelőként dolgozik a jezsuita gimnáziumban. Lelkesen beszél az intézmény derűs légköréről, amelyhez valószínűleg ő is erősen hozzájárul a maga közvetlenségével és nyitottságával. Grunda János a templom görög katolikus parókusa. Emellett a VI. b. osztályfőnöke a gimnáziumban és a "görög" gyerekek hittanára - itt és a lakótelep többi iskolájában is. - Nehéz terep ez - magyarázza -, a lakótelepi emberek meglehetősen zárkózottak. Az itt lakó középkorúak többsége régen elveszítette a kapcsolatát az egyházzal, amelyről aztán nem sok jót hallott az elmúlt évtizedekben. Ez a különös - két közösség által közösen és békességben használt - templom, a nyitott szellemiségű, ugyanakkor mégis határozott szellemi arcélű gimnázium azonban magára vonja az emberek figyelmét. Ez a bevallott célja ennek a rendezvénynek is. A 35 ezer lakosú lakótelep három közép- és öt általános iskolájának, valamint hat óvodájának bizony kis számú hittanosai közül sokak szülei nem járnak templomba. Ettől függetlenül meghívást kaptak: jöjjenek, lássanak, ismerkedjenek, érezzék jól magukat. (Az avas-déli közösség hatalmas üstjében főtt gulyásból a bejelentés nélkül érkezőknek is jutott, akárcsak a kenyérből és a jó szóból.) Érezzék, hogy sem azok, akikkel itt találkoznak, sem ők - nem idegenek. Hess István jezsuita plébános is megéli napjaink lelkipásztorainak tapasztalatát: nehéz megszólítani a nem vallásos embereket. A lakótelepen éppúgy, mint az egyetemen, ahol hosszabb előkészítő munkálkodás után hivatalosan most kezdik az egyetemi lelkészség szervezését. (A közel 15 ezer egyetemistából 15 járt rendszeresen a római katolikus hittancsoportba...) A nyáron evangelizációt tartottak a lakótelepen: több száz emberrel elegyedtek szóba, de még nemigen látszik az eredmény. Tudomásul kell vennünk, hogy a magvetés idejét éljük - mondja türelmes elszántsággal a fiatal jezsuita plébános. - Nem igaz, hogy az emberek többségét nem érdekli mindaz, amiről az egyház szól nekik. Meg kell találnunk azt a nyelvet (szavakban, emberi magatartásmódokban), amelyen számukra is érthető az Örömhír. Ezt szolgálja ez a nap is: István atya szerint az egyházközségeknek meg kell tanulniuk együttműködni és együtt gondolkodni, tapasztalataikat megosztani, a nagyobb közösségért is felelősséget érezni. - Együtt többen vagyunk, és talán hitelesebbek is - mondja a jezsuita plébános. - Valami szent nyugtalanság kell legyen bennünk - és megy tovább. Őt, úgy látszik, ez hajtja. Kipke Tamás
|
![]() |
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|