|
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
|
![]() |
![]() |
Szentírás-magyarázat "Szabad-e a férfinek elbocsátani feleségét?" (Évközi 27. vasárnap - Mk 10,2-6) A feleség elbocsátásának a kérdését a farizeusi gondolkodásnak megfelelően tálalja az ismeretlen kérdező. "Szabad-e?" (2. v.) A válasz azonban egyáltalán nem jogi természetű. Jézus a maga tanítását fejti ki a házassági kapcsolat lényegéről a kérdés kapcsán, és nem jogi magyarázatot ad. Azért hangzik el a kérdés így, mert a szemita társadalomban a férj tulajdona volt a feleség, tehát csak ő kezdeményezhette a válást. Palesztinában, Jézus korában a bigámia ritkán fordult elő, de a válás elég gyakori volt. A házasságtörés vádjától óvott a váló levél, amelyben a férj szabaddá nyilvánította elbocsátott feleségét. A hellén világban és a római világban már az asszony is kezdeményezhette a válást, a zsidó vallásban nem. Igazán emelkedett házassági felfogást csak Qumrán képviselt ebben az időben. A Jézusnak szóló farizeusi kérdés és kérdező tehát, ennek a zsidó gyakorlatnak a prófétai szentesítését vagy tiltását akarta elérni. Azt is meg kell mondani, hogy a tanítványok zaklatott kérdései már a 10-12. versnek jelentős szövegváltozataival maradtak fenn a kódexekben. A következő változatokat olvashatjuk: 1. "És ha a feleség, miután elbocsátotta férjét, máshoz megy feleségül." 2. "És ha elbocsátja férjét, és más veszi őt feleségül." 3. "És ha elmegy férjétől." Mindezek azt mutatják, hogy a MTörv 24,1 szabályozása ismert volt, de az esetek, amelyek felmerültek, teljesen mások voltak. A jézusi válasz arra irányul, hogy válás esetén mindenképpen valamilyen bűn történik. Jézusnak a 10-11. versben olvasható válaszaiból sem világos, hogy kicsoda követi el a házasságtörést és ki ellen? Kétségtelen, ilyen esetben megtörik az az egyedülálló kapcsolat, amely őket egy "hússá" tette. A szeretetkapcsolat megtörése pedig jóvátehetetlen véteknek számított Jézus értékvilágában. A mondás a maga keménységével mindenképpen Jézusnak tulajdonítható. Jézus nem részletekbe menő tanítást adott, hanem prófétai tanítást közölt a házasságról. Elénk állítja az Isten országa ideális állapotát. Felhívja a figyelmünket, mekkora felelőssége van a házasoknak. Nem bevett gyakorlatot akar szentesíteni, vagy elutasítani, hanem helyes házassági magatartásra akar tanítani. Sokan ma is az egyház merevségét kritizálva ebben a kérdésben számon kérik a társadalmi gyakorlat rugalmasságát. Jézus válasza arra figyelmeztet, hogy a házasság intézménye éppen úgy érték mellett tanúságtevő intézmény, mint a szerzetes fogadalma. A hűség és a kitartás, a megbocsátás óriási gesztusát a gyerekek a házasságban élő férj és feleség részéről saját bőrükön tapasztalják meg. Minden megmaradt házasság a hűség adományával ajándékozza meg a gyermekeket. Minden megtört házasság az emberi ígéret ingatagságáról ad maradandó élményt. Nem mindegy, hogy milyen szellemi értéket örökölnek a gyerekek. Ez az örökség ugyanis életük, érzelmi stabilitásuk alapja vagy aláásója lesz. Benyik György
|
![]() |
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|