 |
Főoldal
|
|
Címlap
|
Magyarország új prímása - bíboros
Október 21.: konzisztórium Rómában
A szülők helyett a gyermekjóléti szolgálat?
Püspökkari nyilatkozat a módosított oktatási törvényről
Az igazi európaiság ismérvei
Konferencia a keresztény értékek és az EU kapcsolatáról
Helységnévből fogalom: Nagymaros
|
Lelkiség
|
"Szabad-e a férfinek elbocsátani feleségét?"
Szentírás-magyarázat
Bambuszfa, szeretsz te engem?
Homíliavázlat
Isten túlcsordul
LITURGIA
Az októberi Életigéből
"Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa." (Mk 10,14)
Abszolút-hallás
"Legyünk egyszerűek, alázatosak és tiszták!"
Részlet Assisi Szent Ferencnek az összes hívőhöz írt leveléből
A hét liturgiája
(B év)
|
Katolikus szemmel
|
A hit és az értelem
Öt éve jelent meg a Fides et ratio kezdetű enciklika
Jövőnk a tét
Világutazó unokáim
Azután...
(ezerötszáz gyors)
Lapszél
Okos enged...
|
Élő egyház
|
Újpogány tanok,
a New Age veszélyei
Effata - Nyílj meg!
A hallássérült pasztoráció mindennapjai
A hazafiság, a vallás és a tudományok háza
Kiállítás Szeged-Alsóvárosban
A Szőlőcske csoport első szentmiséje
Veni Sancte a Hajnalcsillag Katolikus Óvodában
Nyílt esték a szemináriumban
Idei találkozásaink:
|
Élő egyház
|
Jezsuita prokurátorok kongregációja
Mit nem szabad tenni a liturgiában?
Mennyei kék
Chagall mainzi üvegablakai
|
Fórum
|
Köszönjük, Szentatya!
Áldás az erkélyről
A béke az igazságosság gyümölcse
Negyvenöt éve halt meg XII. Piusz pápa
KÖNYESPOLCRA
Értelmiségiek
|
Fórum
|
Ott a külső, itt a belső nyomorúság a riasztó
Indiából érkezett nővérek Adonyban
|
Fórum
|
Egyre többen, egyre többet a családért
Tények, események
Üldözöttek - vértanúk - hitvallók
Az egyházüldözés módszerei
|
Fórum
|
"Nálunk azért valamivel jobb a helyzet"
Az új bíboros az egyház unióval kapcsolatos feladatairól
Kitárt kapuk és szívek
Centenáriumi ünnepség a Budai Irgalmasrendi Kórházban
Építeni és építkezni
Kettős ünnep a jezsuita rendben
Zarándoklat a hazáért
Katolikus értékrendért a sajtóban
Az idén ketten kaptak Szalézi-ösztöndíjat
|
Ifjúság
|
Szolgálat helyett szereplés?
A keresztény könnyűzenészek kihívásairól és kísértéseiről
Krakkói jegyzetek
Hány puttonyos egy szentmise?
Programajánló
Közép-európai imavirrasztás
Rejtvény
|
Kultúra
|
A találkozás küszöbén
Húsz éve hunyt el Szedő Dénes
Vér és tanúság
Egyház és média
|
Fórum
|
Afrika az afrikaiaké
A korszerű hitterjesztés előfutára
A hegyen épült város(rész)
Egyházközségek napja Miskolcon
|
Mozaik
|
A levelező tagozat jubileuma az Egyetemi templomban
A "katakombákat idéző" római magyar mise
Márai Olaszországban
Paskai bíboros Bajorországban
Törpefák divatja
|
|
 |
 |
LITURGIA
Isten túlcsordul
A vasárnap első könyörgése, kollektája a megszokottnál jóval hosszabbnak tűnik, három mondatával formai kereteiből már-már túlcsordulni látszik. Szerkezete azonban eredetileg szabályos, egy öszszetett mondat, azon belül azonban tényleg nagy gazdagságot mutat.

A kollekta első fele (az imádságra való Oremus felszólítás és az egyéni csöndes imádság után) a megszólítás: mindenható örök Isten. A könyörgés további része tulajdonképpen eme omnipotens jelző következménye, kibontása. A kollekta második egysége Istenről mond el valamit, folytatva a megszólítást. Isten kegyességének túlcsorduló bőségével (abundantia) túlmegy kéréseinken. Nemcsak annál ad többet, mint amit megérdemlünk, hiszen ezen nem csodálkozhatunk. Azonban annál is továbbmegy, mint amire vágyni tudunk. Ezek után a kollekta kérése hangzik fel: árassza ki Isten irgalmát ránk. A túláradó kegyesség (abundantia pietatis) ránk áramlik (effunde misericordiam tuam). Ebben a kegyelemáradásban feloldódnak félelmeink (a latinban Isten cselekvése dimittas, ami elengedni értelemben is állhat, míg a lelkiismeret állítmánya a metuit, fél, aggódik), imádságunk pedig felbátorodik eddig meg nem fogalmazott kérésekre is.
A liturgia igazi hatásmechanizmusát tükrözi ez az átgondolt imádság. Nem valamiféle praktikus erőlködés a jobbá válás felé, hanem felkészülés Isten mindent meghaladó kegyelmének befogadására. Emberi találkozásaink között is azok a legemlékezetesebbek, amikor nem akarnak tőlünk valamit, nem is akarnak adni mindenáron, de a baráti beszélgetés után úgy érezzük, hogy megtáltosodtunk, újult erővel és kedvvel vetjük bele magunkat félbehagyott tennivalóinkba. A liturgia keretet ad arra, hogy a minket végtelenül meghaladó Mindenhatóval találkozhassunk, beszédbe, énekbe, asztalközösségbe keveredhessünk vele, s túlcsorduló volta ne elijesszen, hanem mosolygós és adni tudó, megajándékozott és ajándék emberekké tegyen.
Füzes Ádám
|
 |
 |