Szolgálat helyett szereplés?

A keresztény könnyűzenészek kihívásairól és kísértéseiről

Sokan vannak - és nemcsak az idősebb generáció képviselői között - akiknek egészen furcsa képzettársítások jutnak eszükbe, amint meghallják a keresztény könnyűzene kifejezést. Tény, hogy a fiatal műfaj számos gyermekbetegséggel küzd, mégis tagadhatatlan, hogy egyre nagyobb teret hódít a hazai vallásgyakorlat kísérőelemeként, legyen szó koncertről, "gitáros miséről", szentségimádásról, egészen a baráti együttlétek különböző formájáig.

Akik egy kicsit is otthonosan mozognak akár az egyházzene, akár ezen fiatalosabb irányzat berkeiben, jól tudják, hogy valami nincs rendben a két csoport között. Amíg az új műfaj megjelenésétől kezdve évtizedeken át harcos szembenállásról beszélhettünk a gregorianisták és gitárosok között, ma inkább egyfajta visszafogottabb, ám továbbra is érezhető, létező feszültséget tapasztalunk. Miért is van ez? Javíthatatlanul, újra és újra előhozom az általam annyira kedvelt teológiai szakterület, az ökumené példáját. Mert bizony, néha olyanok vagyunk, mint két különböző keresztény felekezet. Vannak ugyan ismereteink a másikról, de nem vagyunk igazából készek a párbeszédre, nem vágyunk mélységében megérteni a ma még szembenálló felet. S mindehhez társul még egy fontos részlet: nem merünk nyíltan szembenézni hibáinkkal, gyarlóságainkkal. Nos, minthogy az egyházzenéhez nemigen értek, s bár csodálom, látom az értékeit, mégsem művelem azt, így a következő sorokban inkább magunkról, keresztény könynyűzenészekről, kihívásainkról és kísértéseinkről írnék néhány gondolatot.

"Ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésébe!" - valamit már Petőfi is sejtett. Mi sem zavarhatja jobban az értő zenei füleket és szíveket, mint amikor lelkes, ám e téren képzetlen ifjak egy szál alig behangolt gitárral, vitathatóan odaillő dalokkal díszítik a szentmisét. Nem, nem a mindenáron hajszolt minőség, profizmus mellett szólok, ám be kell látnunk, a templom szent hely, ahol a szolgálat illő felkészültséget és szükséges előismereteket kíván. Sokkal nagyobb veszélyt jelent azonban a másik véglet, amikor valakinek nagyon megy, amikor egy zenész vagy csapat "elszáll". A Lélekről, a szolgálat lelkéről van szó, illetve annak a hiányáról. Legyen az egy kisebb település temploma vagy egy nagyobb sportcsarnok színpada - kinek-kinek saját környezete, zenei tevékenysége válhat szolgálatból szerepléssé, térdeplőből kifutóvá. Csak mert valakinek megadatott a szép hang, a zenei tehetség, még nem biztos, hogy szívvel is érti, átéli mindazt, amiről énekel. E téren biztatást ad, hogy sok olyan zenészt és énekest ismerünk, akik egyszerű életpéldájukkal utat mutatnak, és újra meg újra rádöbbentenek mindannyiunkat, hogy ezt a műfajt csak így, teljesen elkötelezve szabad művelni. Legutóbb az Ez az a nap elnevezésű rendezvény evangelizációs koncertjén élhettünk meg ilyen tanúságtételt, amikor a külföldről érkezett, igen neves zenészek az utolsó dal befejeztével minden hajlongás és ráadásszám nélkül egyszerűen levonultak a színpadról. Mert nem róluk volt szó, hanem Jézusról.

Van egy olyan ökumenikus modell, amely Az egyházak megtérése címet viseli. Ha majd az egyházak, s azok tagjai megtérnek Krisztushoz, egymással is közösségben lesznek - lényegében így foglalhatnánk össze egyetlen mondatban a modell lényegét. Azt hiszem, innen már egyértelmű, miként is lehetne ezt a keresztény zenére, zenészekre alkalmazni. Nem biztos, hogy minden rendben van a mai egyházzene, némi sarkítással nevezhetjük úgy is, a "keresztény komolyzene" világában. Ez a hozzáértő liturgikus szakemberekre és zenészekre tartozik. A mi dolgunk nyilvánvaló, ráadásul nem is különbözik bármely keresztény hivatásától: krisztusi módon tenni azt, ami a feladatunk. Megtanulni bánni azzal az eszközzel, amit a kezünkbe kaptunk, hogy ne a mikrofon, a gitár vagy éppen a jelenlévők lelkesedése határozza meg, mit és hogyan teszünk - nem is olyan egyszerű feladat, ezt tapasztalatból mondom. De biztosan nem lehetetlen.

Gégény István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu