|
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
|
![]() |
![]() |
Homíliavázlat Bambuszfa, szeretsz te engem? Az ember általában húsz-huszonöt éven keresztül készül a házasságra, hogy utána ötven éven át abban éljen. A házasság az élet tengelye, minden e körül forog, s éppen ezért nem mindegy, hogy hogyan működik: középen van-e. Ha a tengely nem középen van, szétveri az egész felépítményt... A mai olvasmányokban a házasság, a hűség gondolatával találkozunk. Amikor a szalmaláng lobogása átalakul tüzes parázzsá, amikor a szerelem szeretetté mélyül, és következik a hűség csendes időszaka. A házasságnak ezért a legfontosabb jellemzője nem a harmónia, hanem a növekedés. Nem problémamentes, hanem kezelni tudja a problémákat. Egy anyuka kérdezte a lányát: "Lányom, nektek soha nincsenek problémáitok a házasságotokban? "De igen, anya - így a válasz -, de azokat mindig a férjemmel beszélem meg." A szeretet mindig másra irányul, sohasem önmagára tekint. Nem hihetünk a kölcsönösségen alapuló családban, ahol a valamit valamiért szemlélet uralkodik. "Akkor szeretlek, ha te is viszontszeretsz engem." A szeretet lényege a mértéktelenség, hogy számolatlanul adok. Egy kis mese álljon itt példaként, amely megvilágítja a házasság identitását, hogy az egyik ember életét adja a másikért: Egy kertész, aki nagy odaadással gondozza kertjét, egy nap odamegy a bambuszfához, és megkérdezi: "Bambuszfa, szeretsz te engem?" Erre a mese szerint a bambuszfa azt válaszolja: "Hogyne szeretnélek, gazdám, hiszen mindent neked köszönhetek." "Annyira szeretsz, hogy azt is megengeded, hogy átalakítsalak?" "Igen, azt is megengedem." Akkor a kertész kivágja a bambuszfát, kettéhasítja, és egy hosszú vályút készít belőle. Egyik végét odateszi a forráshoz, másik végét az öntözendő földhöz. Amikor valaki Isten oltára előtt áll, Jézus odalép hozzá, és megkérdezi a vőlegényt (nevezzük Károlynak): "Károly, szeretsz te engem?" "Szeretlek. Mindent neked köszönhetek." "Annyira szeretsz, hogy át is alakíthatlak?" "Annyira szeretlek." Ekkor Isten átalakítja Károlyt. Csinál belőle egy öntözővályút, és azt mondja: "Rád bízom Annát. Öntözd. Te fogod szállítani az én esőmet; ha beteg lesz, te fogod ápolni; ha szomorú lesz, te fogod vigasztalni. Bármi történik vele, te vagy az én erőmnek a továbbítója. Neked kell őt szentté tenned." Ugyanez Annával is megtörténik. Átalakul a Jézus (Károly) iránti szeretetből, és Károlyt elfogadja egész életére. Életemet adni tehát a másikért a mindennapok apró kis dolgaiban, mintegy főállásban a másik boldogulásáért kell mindkét félnek munkálkodnia. Nyugodtan mondhatjuk, a házasság teljes egészében természetfölötti valóság. Csak akkor lehet megérteni, csak akkor lehet mélyen megélni, ha a természetfölötti szempontokat látjuk, és tudatosan megvalósítjuk. Gáspár István
|
![]() |
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|