A hazafiság, a vallás és a tudományok háza

Kiállítás Szeged-Alsóvárosban

Legyen ez a ház a hazafiság, a vallásosság és a hasznos tudományok háza!

E szavak kíséretében tette le Klebelsberg Kunó közoktatásügyi miniszter a szegedi alsóvárosi egyházközségi kultúrház alapkövét 1932. június 19-én. Hosszú tervezgetés, tanácskozás és számos folyamodvány, kérvény, pályázat előzte meg a jeles eseményt, hiszen a ferencesek által vezetett alsóvárosi plébánia már 1921 óta tervezte egy közösségi ház építését. Glattfelder Gyula akkori megyéspüspök ajánlásokkal és kölcsönökkel támogatta a ház felépülését - látva, hogy a plébániai közösségek pezsgő élete olyan sok hívőt vonz, hogy már nem férnek el a rendelkezésre álló helyiségekben. A különböző hitbuzgalmi egyesületek mellett ugyanis számos társadalmi-, művészeti- és sportegyesület is működött Alsóvároson, különböző vendéglátó helységekben. A plébániai vezetés azonban úgy ítélte meg, hogy ezeknek a csoportoknak is jobb helye volna az egyházközségi kultúrházban.

A felszentelési ünnepségen, 1933. szeptember 17-én Klebelsberg Kunó gróf - aki a Kulturális Tárcából 10.000 pengővel támogatta a ház építését - már nem lehetett jelen. Glattfelder püspök avató beszédéből a ház történetét bemutató kiállításon is kiemeltek néhány gondolatot, amelyek a II. vatikáni zsinat alapvetéseit messze megelőzve fogalmazták meg az egyház nyitottságát a világnak, és hangsúlyozták a kultúra pasztorális szerepét. "Az anyaszentegyház azért szenteli, áldja meg a falakat, hogy a kultúrházban is Isten kegyelmével menjenek előre az emberek, és teszi ezt azért, mert egyetlen talpalatnyi földnek sem szabad lenni, ahol nem az Isten az úr!"

A szentelés után szinte azonnal megtöltötték a termeket a hitbuzgalmi és társadalmi egyesületek tagjai, itt működött a ferences harmadrend, az Oltáregylet, a Rózsafűzér Társulat, a Fehérlányok Egyesülete, a KALOT és a KALÁSZ, a Credo Egyesület, a Szent Teréz Leánykör, a Szent Imréről nevezett 511. számú cserkészcsapat, valamint a Paprikakikészítők Egyesülete. Különféle gyűlések, előadások, bálok, rendezvények, színi előadások zajlottak nagy számú nézőközönség előtt. Az alsóvárosi egyházközség vezetője ekkor P. Schneider Vencel ferences volt, az ő nevéhez fűződik a legtöbb alsóvárosi oktatási és szociális intézmény felépíttetése is. Az "őslakos" alsóvárosiak még ma is emlegetik a nevét és tevékenységét.

Az 1940-es évek végén már nyilvánvalóvá vált, hogy az államosítás nem kerülheti el a kultúrházat sem. 1948-tól a színi előadásokat és hitbuzgalmi egyesületeket a pártrendezvények és tömeggyűlések váltották fel - mintegy négy évig a Magyar Dolgozók Pártjának szegedi III. kerületi pártirodája működtette a házat. 1952-ben aztán hoszszas tárgyalások után a Magyar Államvasutak Szakszervezete kezelésébe került az épület, és komplex közművelődési intézményként működött csaknem ötven évig.

1991-ben kezdődtek el a visszaigénylési tárgyalások, ekkor került ismét ferences plébános a plébánia élére -, eddig ugyanis az egyházmegye gondozta a plébániát és a rendházban szeretetotthon működött. Végül 1999. január 1-jén került hivatalosan az egyházközség kezébe a ház, és azóta Alsóváros egyetlen közművelődési intézményeként működik, minden korosztály számára értékes programokat kínálva - fazekas szakkör, gobelin klub, rovásírás klub, baba-mama klub, táncházak, néprajzi és régészeti előadások, kiállítások, kézműves foglalkozások, családi játszónapok, koncertek stb.

A ház "hetvenedik születésnapjára", szeptember 17-ére a ház történetét bemutató kiállítást rendeztek, amelyet Gyulay Endre püspök nyitott meg.

A kiállítás 2003. október 15-ig tekinthető meg az Alsóvárosi Kultúrházban (6725 Szeged, Rákóczi u. 1.) minden hétköznap 9 - 20 óráig.

Tóth Krisztina

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu